Mert most vagy visszakéredzkednek a szervezők a Kincsem Parkba, amely már eleve nem volt ideális helyszín, hiszen a hátsó sorok legfeljebb a színpad tetejét láthatják nem túl jelentéktelen összegért, vagy megpróbálják meggyőzni az MLSZ-t, hogy Madonnával a sepregető poszton, akár pontot is rabolhatunk a portugáloktól. De lehetnek más helyszínek is: a ferihegyi kifutó, egy kiskocsma a Klauzál téren, netán a Parlament előtti végtelen tér. Ott amúgy is mindig van valamilyen tömeg, és létezik az az italmennyiség és forradalmári hevület, amikor már fel sem tűnik, ha nem a Kárpátia, hanem Madonna dalol a nyáresti légben.

Blamázs. Még ha kicsi is. Még ha a miénk is. De hát nem gonoszkodom. Mert beszélhetnék valamiféle magyar átokról, hogy nekünk a túl nagy falatok sosem csúsznak le a torkunkon, valahogy mindig eltorlaszolják a légutakat, és akkor már egyre liluló fejjel, halálra vált mosollyal próbáljuk bizonygatni, hogy minden rendben van, könnyedek vagyunk, európaiak, megfelelünk mi mindenféle mércének. Főként hogy nincs is nekünk olyan. Világkiállítás, Európa kulturális fővárosa, az olimpia bárányfelhői, a foci-Eb-k... Soroljam még? Persze van ebben pech, véletlen, meg csipetnyi ügyetlenség, önsorsrontás, mert sosem azt viszi el az ördög, aki ébren van, hanem azt, aki nagyokat álmodik. Mégis azt mondom, nem kell túlontúl nagy dolgokat belelátni ebbe a kis malőrbe. Várunk egy világsztárt, de most még a fű a főszereplő, meg a lovak, hogy az előbbi meddig nő és hogyan, utóbbiak meg szeretik-e a hangos zenét vagy sem. Legfeljebb reménykedhetünk, hogy majd jön a hepiend; amikor a világ már a földet hordaná a sírunkra, akkor mi összekapjuk magunkat, kirittyentünk valamit, új stadiont, ha kell, lyukas medencét, vagy amit csak akartok.

Szóval alighanem lesz Madonna-koncert, ne essen pánikba senki. És még egy kicsit vigasztalhatjuk is magunkat, hogy itt legalább nem történt haláleset, egyetlen magyar sem maradt a hatalmas színpad alatt, mint Marseille-ben, nálunk a balfékség szedi csöndes áldozatait. De tényleg nem gonoszkodom. Reménykedem. Hogy egyszer majd velünk is megesik mindez, csak fordítva. Azon röhögök majd a térdemet csapkodva, hogy Király Viktor stockholmi megakoncertjét nagyon elszúrták a svédek: az Opera helyett üres medencében lép majd föl a mi üdvöskénk.

Az MLSZ berzenkedését meg végképp nem értem, mert minek nekünk fű, ha úgysem tudunk focizni?