A szerző esszéista

Esete egyáltalán nem egyedi, nem kivétel, nem váratlan. A rasszista indíttatású fizikai erőszak immár betört a magyar mindennapokba, és jó úton halad afelé, hogy mindennapossá váljék. És ezt mindenképpen meg kell akadályoznunk. Nekünk, civileknek, Magyarország polgárainak. A rablókkal, a betörőkkel, a gyilkosokkal a rendőrségnek kell elbánnia. A rasszizmussal viszont először is nekünk. A rasszista támadásoktól nekünk, a többségnek kell megvédenünk azok áldozatait, éppen ott, ahol vagyunk: metrón, villamoson, koncerten, focipályán. Ha nem teszszük, gyávaságból, közömbösségből, vagy esetleg azért, mert titkon egy kicsit egyetértünk a támadókkal, az a mi szégyenünk. És ha sokáig nem teszünk semmit, akkor hallgatásunk beleegyezésnek fog számítani. Akkor igaza lesz a Jobbik elnökének, aki szerint lélekben már ma is jobbikos az egész ország. Én nem gondolom, hogy így van, szerintem egyelőre nem így áll a helyzet. Egyelőre. De ha minden így megy tovább, ha a gárda masírozhat, megfélemlíthet, újjáalakulhat, szégyentelenül uszíthat, megakadályozhatja mások emberi jogainak gyakorlását, mert úgy érzi, hogy komoly társadalmi támogatottságot élvez, mert úgy érzi, hogy a többség valódi, bár egyelőre titkolt szimpátiája vele van, akkor végünk.

A gárdát nekünk, civileknek is el kell lehetetlenítenünk ahhoz, hogy súlya legyen az ellene hozott bírósági ítéleteknek, rendőrségi föllépésnek. Például, nem engedhetjük meg, hogy a gárda szeptember 5-én botrányba fullassza a melegfelvonulást. Ezt fizikailag kell megakadályoznunk, számbeli fölényünkkel. Civil sorfalat kell alkotnunk végig a fölvonulás mentén, és fizikailag kell elszigetelnünk a gárdistákat a fölvonulóktól. Ehhez elég néhány ezer ember. Néhány ezer civil, akikben van még annyi kurázsi, hogy, ha kell, testükkel védelmezzék mások emberi jogait. És nem feltétlenül azért, mert egyetértenek velük, mert vonzódnak hozzájuk, mert hasonló hajlamúak, hanem azért, mert védik azt az alapvető emberi jogukat, hogy különbözzenek a többségi társadalomtól.

Ha szeptember 5-én a gárda győz, akkor ez súlyos sebet ejt majd a magyar demokrácián, a jogállamiságon, olyan súlyosat, amiből nem biztos, hogy belátható időn belől talpra tud majd állni. Ha szeptember 5-én a gárda győz, akkor ez azt fogja jelenteni, hogy ők vannak aktív többségben, és hogy valóban élvezik a magyar társadalom jelentős részének hallgatólagos támogatását. Ha szeptember 5-én a gárda győz, akkor többé senki nem lesz biztonságban Magyarországon, aki külföldi, aki idegen, aki más, vagy annak látszik, senki, aki nem olyan, mint a gárda.

Akkor végünk. Nekünk, a többségnek.