Kétnyelvűség a gyakorlatban

Megelégedéssel töltötte el az erdélyi magyar egyetemi oktatókat, hogy Gémesi Ferencnek, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkárának bukaresti tárgyalásain hangsúlyosan szóba került a romániai magyar oktatás kérdése. Nagyra értékeljük, hogy sikerült elérnie: a vegyes bizottságnak legyen betekintése abba, hogy a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) miként ülteti át a gyakorlatba a kétnyelvűséget.

Az intézmény multikulturálisként határozza meg magát, de a magyar dékánok és tanszékvezetők száma elenyésző. Az intézményben továbbra sincsenek magyar feliratok, az okleveleket kizárólag román nyelven állítják ki, és az intézményen belüli hivatalos ügymenetben a magyar nyelv nem használható. A rektori folyosón kizárólag csak az egykori román rektorok arcképei kaptak helyet, miközben az egyetem 1581-től eredezteti hivatalos történetét. A magyar oktatókat és diákokat érintő legfontosabb kérdésben, azaz a magyar tannyelvű karok létrehozásában továbbra sem tapasztalható előrehaladás.

A magyar feliratok kérdésében a BBTE vezetői gyakran arra hivatkoznak, hogy nem adottak a többnyelvű feliratozás törvényi feltételei. Ugyanakkor a Marosvásárhelyi Orvosi- és Gyógyszerészeti Egyetemen - részben a Bolyai Kezdeményező Bizottság határozott föllépésének, részben pedig a magyar rektorhelyettes kiállásának eredményeképpen - szinte teljessé vált a többnyelvű feliratozás. A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen pedig gyakorlatilag teljesnek mondható a nyelvi egyenjogúság. Hamis tehát az az érv, hogy nem adottak a feltételek.

Bár Marosvásárhelyen a gondok megoldódni látszanak, a MOGyE magyar akadémiai közössége számos fontos kérésben nem tapasztal semmilyen kézzelfogható előrelépést. Az önálló magyar tagozat létrehozását megismételt kéréseink ellenére folyamatosan elutasítják. A gyakorlatokat továbbra is csak románul tartják, a magyar oktatók száma és részaránya a szükségesnél lényegesen alacsonyabb, utánpótlásuk megoldatlan. A hét hároméves főiskolai szak közül hatban kizárólag román nyelven folyik az oktatás, államvizsgázni és államvizsga-dolgozatot készíteni csak román nyelven lehet.

Mindezt szem előtt tartva úgy gondoljuk, indokolt lenne a kisebbségi vegyes bizottság munkájának a BBTE mellett a MOGyE-ra való kiterjesztése is. Meggyőződésünk, hogy ez ráirányítaná a figyelmet a romániai magyar orvosképzés megoldatlan gondjaira, és segítene elhárítani a többnyire politikai természetű akadályokat.

prof. dr. Ajtay Kincses Mária,

a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöke,

Marosvásárhely

A szakma és a lobbi

A Sólyom visszaküldte a víztörvényt című (július 3.) írásban adtak hírt arról, hogy a köztársasági elnök nem írta alá és megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek a vízgazdálkodási törvény módosítását tartalmazó törvényt, amely lehetőséget adna arra, hogy a termálvizet kizárólag energetikai célra (lakóház, fóliasátor-fűtés) hasznosítóknak felmentést adhasson a régóta kötelező visszasajtolás alól.

Az államfő álláspontja szerint a termálvizek visszatáplálása fontos a felszín alatti egységes vízbázis megóvása szempontjából, a termálvizek ugyanis kapcsolatban vannak az ivóvízkinccsel. Mivel ezek a vízkészletek "meglehetősen lassan pótlódnak természetes úton", a kitermelt termálvíznek minél nagyobb arányban vissza kell kerülnie a föld alá - szólt az érvelés.

Azzal, hogy a lehűlt, de lényegében tiszta, csak a fűtőrendszeren keresztülmenő termálvizet jó lenne tárolórétegébe visszasajtolni, valóban az egész szakma egyetért. Eltérés van viszont a végrehajthatóság megítélésében. A termálvíz visszasajtolásához ugyanis kevés az emberi belátás, olyan földtani közeg is szükséges, amely a több-kevesebb mennyiségű vizet képes rövid idő alatt viszonylag nem túl nagy energia felhasználásával elnyelni. Kavicsos, durva homokos vagy repedezett kőzetanyagban ez valószínűleg könnyen megoldható, de hévízkútjaink nagy része apró és finom szemcsés kőzetből termel, amelynek általában még az agyag- vagy kőzetliszttartalma is nagy.

Amikor a kútépítéskor kompresszorozást végzünk, ezt a finom frakciót termeljük ki. Így - mivel eltűnik a víz útjába eső akadály - a hozam gyarapszik. Visszasajtolásnál viszont a víz maga előtt tolja a mintegy 30-40 százaléknyi agyag- és kőzetlisztszemcsét, amely a szűrőcső körüli homoktest likacsaiban vándorol egy ideig, majd összetömörödik és megakadályozza a további bepréselést. Újból kompresszorozni, mosatni kell a kutat, megszüntetve a gáthatást, de rövid idő után e jelenség ismétlődik. E jelenség eddig a kísérletek nagyobb részét meghiúsította.

Ha egy 1000 méteres hévízkút belekerül 55-60 millió forintba, a hasznosító rendszer további tízmilliókba, elgondolkodtató, hogy mibe kerül ez az egy kilométerre megépített 1000 méteres visszasajtoló kúttal, vezetékkel, szivattyúrendszerrel, félévenkénti kútregenerálással együtt. Egy kis falu a középületeinek vagy egy magángazda a fóliasátor-fűtéséhez ki tudja-e egyáltalán fizetni 80-90 millió forintért az alaprendszert? Nem az tehát a lobbiérdek, hogy ne tervezzük be a visszasajtoló kút-rendszert, hanem az, hogy mindezt kötelező legyen megcsinálni!

Barabás Imre

geológus

A becsületembe gázoltak

Üzletemben munkaügyi revizorok jelentek meg, majd szinte ötletszerűen állapították meg, hogy az egyik alkalmazottam nincs bejelentve. Kérdésemre, hogy ezt honnan veszik, az ellenőr megmutatta mobiltelefonját, és előadta, hogy most kérdezte le. Kértem, hogy a helyi APEH-irodába menjünk be tisztázni a dolgot, mivel mindkét alkalmazottam teljes munkaidőre be van jelentve. A revizor hajthatatlan maradt, alkalmazottamat tanúként kihallgatta, fotókat készített, a vendégeim előtt úgy kezelt, mintha járulékcsaló lennék, majd egy faxszámot hátrahagyva távozott.

Azonnal panaszt tettem az intézkedés szakmaiatlansága, és indiszkrét lebonyolítása ellen. Még ezen a napon felhívott a revizor hölgy, és "megköszönte" hogy be mertem panaszolni, sőt eljárást is indított ellenem (!) "fekete foglalkoztatás" miatt. Mivel közel 15 éve vagyok vállalkozó, és még soha nem volt egyik hatósággal sem problémám, nagyon nyugtalanított a helyzet. Többhetes utánajárás és több száz kilométer utazás után tudtam csak bizonyítani igazamat, de a hatósági nyilvántartásban még az ellenőrzés után két héttel sem találták, lehet, még most sincs a rendszerben a beosztottam. Segítséget kértem az akkor még gazdasági miniszter Bajnai úrtól is - aki mindig biztosítja a vállalkozókat a támogatásáról - de nem méltatott válaszra, csak a titkársága küldött egy sablonlevelet. Írtam Baja Ferenc úrnak is, aki papíron az elektronikus Magyarországot "felügyelné", de ő sem válaszolt. Nem kaptam érdemi választ a Munkaügyi Felügyelőségtől, sem a felügyeletét ellátó Munkaügyi Minisztériumtól. Az APEH panaszomra nem reagált az előírt 30 napos határidőig.

A mai napig senki nem kért elnézést, amiért a becsületembe gázoltak, senki nem térítette meg a káromat, nincs felelős. Ebben az országban még a becsületes vállalkozókat is a sárba lehet taposni, a problémájuk senkit nem érdekel, de az adójukra, járulékukra igényt tartanak. Továbbra is érdekelne az itt említett hivatalok illetékeseinek, de leginkább Bajnai úrnak a véleménye, hogy ilyen hogyan fordulhat elő.

A fentieket igazoló dokumentumokat, hangfelvételeket, természetesen be tudom mutatni, nevemet is vállalom, és azt csak remélem, hogy nem - a régi beidegződés szerinti - megtorlás lesz a válaszuk.

Kovács Mátyás

Mezőkövesd