Ebben a bizonyos SPS-SAPS-, "régi kontra új" vitában nehéz elfelejteni, hogy most főként uniós pénzekről beszélünk, márpedig az egységes támogatási rendszer 2013-tól kötelező, és kész. Ám a jelen és e között van még egy dátum, 2011, amikor lejár az a földvásárlási moratórium, amely alapján ezen tőkefajta nem áramolhat szabadon: földbirtokot külföldi addig nem vehet Magyarországon. Onnantól viszont igen, és ez a tény várhatóan "meglöki" majd a földpiacot, ám igazi értéke csak annak a területnek lesz, amelyhez a speciális vagyonformaként működő (adható-vehető) támogatási jogosultság is kapcsolódik. Az új helyzet a jelenlegit a fejéről a talpára állítja, a 2006-os bérlő, de leginkább a saját tulajdonon termelő gazdálkodó valóban másnál erősebb szereplővé válik a földhasználatban és -forgalomban. E megközelítésben tehát a pusztán közgazdaságinak tűnő módszerváltás valójában vérbő birtokpolitika is - a nagy kérdés inkább csak az, hogy vajon ez baj-e.

Ennek eldöntése nem egyszerű. Ha az ország gazdasági életének egyik fontos szelete, közvetlen és közvetett munkaadójának összágazati termelési-piaci érdekeit nézzük, akkor az egyetlen racionális megoldás szerint már rég működnie kellene az új rendszernek, miként a "régi" Európa mind a tizenöt tagállamában. Ám a mi mérlegelésünkből valóban nem hagyható ki az a bizonyos csaknem kétmillió földtulajdonos sem, akivel kapcsolatban illene őszintén beszélni. E birtokok zöme a rendszerváltás után közvetlenül, a kárpótlás és a szövetkezeti vagyonnevesítés idején keletkezett. Akkor az állam "igazságot" akart szolgáltatni, de ezzel létre is hozta azt a birtokrendszert, amelyben végletesen szembefordult egymással a tulajdonos és a bérlő érdeke, ahol a birtokérték és a jövedelmezőség képtelen együtt növekedni. Az elmúlt tizenöt évben minden kormányzatnak volt elképzelése e törpebirtok-tömeg koncentrációjára, de a helyzet nem változott lényegesen.

Úgy tíz éve írtuk e hasábokon, hogy ha "felülről" nem sikerül rendezni valahogy a hazai birtokviszonyokat, akkor az uniós csatlakozással együtt járó kényszerű hatékonyságnövelés fogja azt kikényszeríteni, és egyáltalán nem biztos, hogy az úgynevezett kisembernek az jobb lesz. Itt tartunk most.