Önkontroll

"Minden hír, ami kinyomtatható." Ezt a címoldal bal felső sarkába nyomtatják a The New York Times minden lapszámán. Vannak azonban kivételes esetek, amikor egy szerkesztőség eltekint amúgy bőven hírértékű információk közlésétől. Különböző taktikai megfontolásokból és a politikai nyomásgyakorlási kísérletek elől el-elhajolva a világlap például több mint egy évig fektette a Bush-kormány törvénytelen telefonlehallgatásairól írt cikket, amelyért Eric Lichtblau és James Risen végül Pulitzer-díjat kapott. Aki abból indul ki, hogy legalább az amerikai sajtóba úgy kerülnek be a szenzációértékű információk, mint kés a vajba, annak érdemes (újra) megnéznie Az elnök embereit, a Watergate-ügyet a The Washington Post két riportere szemszögéből láttató 1976-os filmet.

Nemrég egy emberiességi szempont miatt fogta vissza magát az amerikai média. A Times felelős szerkesztőjének közbenjárására hét hónapig nem ismertette, hogy David Rohde, a lap Pulitzer-díjas újságírója a tálibok fogságába esett az afgán-pakisztáni határvidéken. A család, a szerkesztőség, a szakemberek is ezt gondolták a legbiztonságosabbnak. Korábban több, a munkáját végző nyugati újságíró is a tálibok áldozatává vált, mégpedig borzalmas körülmények között. Maria Grazia Cutulit, a milánói Corriere della Sera kiküldött tudósítónőjét ugyancsak Kabul környékén rabolták el, majd ölték meg. Daniel Pearlt, a The Wall Street Journal dél-ázsiai irodavezetőjét a pakisztáni Karacsiban fejezték le. Rohde - és vele együtt fogságba esett, majd kiszabadult helyi kollégájának - biztonsága fontosabb volt, mint hogy elrablásának közlése esetleg segít valamicskét jobban eladni az amúgy súlyos anyagi gondokkal küszködő lapot. Külön tanulságos, ahogy a mostanában sokat emlegetett "új média", a "nyílt szerkesztésű", "demokratikus" Wikipédia, online enciklopédia adminisztrátorai a pekingi állami internetcenzorokéhoz hasonló gyakorlattal tartották távol Rohde fogságának hírét az újságíró szócikkétől, hogy védjék egy kolléga életét.

Csalatkozik, aki azt hiszi, hogy a modern szabadság fogalmának őshazájában csak vegytiszta gyakorlatokkal fog találkozni. Szabályozás, kontroll, önkontroll - ma sok minden kapcsán gyakran hallani Amerikában ezeket a kifejezéseket. Jogom van az "amerikai életformához", hogy a saját pénzemből vett benzinfalóval és üzemanyaggal szennyezzem a környezetet, de épp egy hónapja a képviselőház elfogadta az első amerikai klímatörvényt, ami kibocsátási célokat határoz meg. Ha lakhatatlanná tesszük a Földet, keveset ér majd a szabadság. Hasonlóképpen - és óriási belső vitákkal kísérve - újraszabályozzák a pénzpiacokat: hiába volt mindenkinek szabad tetszése szerint kereskednie, az ingatlanpiaci buborék kipukkadása mérhetetlen károkat okozott, és "rendszerhibára" irányította rá a figyelmet. Ma még szabad az olajjal korlátok nélkül üzletelni a határidős piacokon, de holnap mennyiségi limitet vezetnek be a spekuláció visszafogására, hogy fékezzék az áringadozást.

Aligha érdemes olyan szabályrendszert vagy gyakorlatokat felállítani, amilyeneket nem élünk túl. Rohde túlélte a tálib fogságot, az amerikai sajtó pedig a hírzárlatot.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.