Oázis?
A világ és benne Magyarország szerencséjére a Lehman Brothers volt az utolsó amerikai nagybank, amely tönkrement a hitelpiaci krízisben. Szerencsétlenségünkre épp ez a csőd volt az, amely kézzelfoghatóvá tette a válságot itthon is, befagyasztva a teljes pénzáramot. Ha a legjobb is összeomolhat, hát senkinek se adtak pénzt - ez a pszichózis meg némi spekuláció vezetett el minket az IMF-ig, a kormányváltásig és a költségvetés újabb, minden addiginál drasztikusabb átrajzolásáig. Benne a 13. havi fizetések és nyugdíjak immár végleges visszavételével, az áfaemeléssel, a lakástámogatások és az anyasági ellátások átalakításával. Vagyis azon illúzióink végleges feladásával, hogy jól megy Magyarországnak.
Most úgy tűnik, végére értünk a finanszírozási sivatagnak - és jó volna azt mondani: a kormányzati teljesítmény elismerése mindez. Hiszen a térség legrosszabb tanulóiból egyszerre a nem is olyan rosszak közé kerültünk. Nem tudtuk ugyan tartani a hiánycélt - de senki sem volt képes erre. A többiekhez képest egész közel vagyunk a bűvös három százalékhoz. Másutt is esik bőven annyival a gazdaság teljesítménye, mint nálunk. Másoknak is kellett az IMF a talpon maradáshoz. Viszont nálunk tényleg csökken a munka terhe, valóban óriásit faragott a kormány a szociális kiadásokon, miközben a többiek még csak most kezdenek el gondolkodni azon, hogy mit is lehetne tenniük.
Magyarország mégse veregetheti hátba magát. Attól, hogy páran mellénk ültek a szamárpadba, még nem jelenthetjük ki azt, hogy osztályelsők vagyunk. Ráadásként a nehezen keresztülvitt megszorítások csak az első lépések. Számos, jóval nagyobb erőpróbát jelentő változás van még hátra. Szükség van az egészségügy, az államháztartási gazdálkodás, az önkormányzati rendszer reformjára, tovább kellene csökkenteni a munkára rakódó terheket - ami az állam további visszavonulását, vagyis újabb kiadáscsökkentéseket tesz szükségessé. Ezekhez a - mondjuk ki - reformokhoz azonban ez a kormány aligha láthat hozzá, miközben a várhatóan hatalomra kerülő erő ilyen irányú terveiről keveset tudunk.
Végül pedig: ugyan csaknem egy éve nem jelentett be bukást amerikai óriásbank, ám ez nem jelenti azt, hogy nem is fog. Az idén már 64 pénzintézet ment csődbe az USA-ban. Szerencsére kisebbek. De semmi sem garantálja, hogy nem lesz újabb megacsőd, és ennek nyomán a most újraéledő pénzügyi bizalom nem lohad le ismét. Ha tetszik: üde zöldet találtunk a pénzügyi sivatagban, de még mindig kérdés, ez a sivatag vége, vagy csak egy oázis?