A Magyar Gárda Egyesület feloszlatását indítványozó ügyészi álláspont szerint ez a társadalmi szervezet a cigányok mint Magyarországon honos kisebbségi csoporthoz tartozó személyek emberi méltóságát, egyenlőségét és szabadságát sértette, az egyesülési jog pedig nem járhat mások jogainak sérelmével. A diszkriminációt és a rasszizmust tiltó nemzetközi szerződések és az élethez, emberi méltósághoz való jog alapozza meg a legsúlyosabb polgári jogi szankciót, a feloszlatást. Az indítvány a 2007. december 9-i tatárszentgyörgyi rendezvényt objektíve alkalmasnak találta arra, hogy a közösség tagjaival szemben negatív érzelmeket, a roma lakosság körében pedig félelmet keltsen. Az elhangzott beszédek és a külsőségek (egyenruha, katonai alakzat és vezényszavak) félelemkeltésre alkalmasak voltak. Tartalmilag egy népcsoport szegregációját támogatták a rendezvény résztvevői és megkérdőjelezték az állam közrendvédelmi feladatokra vonatkozó erőszak-monopóliumát. Mindkettő alkotmányellenes, amivel szemben az államnak fel kell lépnie. Az ügyészség kitért az egyesület és a mozgalom kapcsolatára is, amennyiben a Magyar Gárda mozgalomnak nevezett szerveződést az egyesület tagozataként értékelte, mert egyesületirányítást, lényeges döntési hatásköröket gyakorol a Magyar Gárda felett. A mozgalom szerves része az egyesületi tevékenységnek. Az alperes védekezése azon alapult, hogy megkérdőjelezte ezt a szervezeti viszonyt, hiszen ebben az esetben a nem társadalmi szervezetként elismert mozgalom nem oszlatható fel. Szerintük az egyesületnek van önálló tevékenysége, nem állítható, hogy azonosítható a mozgalommal. A védekezés lényegi eleme volt a Magyar Gárda tevékenységének jogi megítélése is: szerintük hiányzik az objektív jogsértésre alkalmasság, semmilyen konkrét veszélylyel nem járt a tevékenységük. A gárda nem rasszista, nincs jelen a működésében az erőszak vagy az azzal való fenyegetés. A katonás megjelenés senki ellen nem irányul, csak a szervezet belső rendjét és a tagok szolidaritását erősíti. Az alperes védekezése szerint "a kereset valós tényeket nélkülöző fikciója az, hogy az alperesi egyesület és a mozgalom katonai jellegű demonstrációkat tart és ezzel félemlíti meg a társadalom egyes csoportjait". A szubjektív félelemérzet nem adhat alapot alapjogok korlátozására, így az egyesülési jogéra sem. A Magyar Gárda viselkedése pedig objektíve alkalmatlan a megfélemlítésre.

Hosszú tehetetlenkedés után...

A Fővárosi Bíróság elsőfokú döntésében nem fogadta el az egyesület és a mozgalom jogi elkülönítésére irányuló érveket, szimbiózisra emlékeztető viszonyt állapított meg a feloszlatandó egyesület és a Magyar Gárda mozgalom között. A különbségtétel tudatos formai szereposztás eredménye. A szoros viszony megállapítása azonban csak arra szolgált, hogy az egyesület felelőssége megállapítható legyen, a feloszlató ítélet joghatásait tekintve az összetartozás megszűnik: mivel a mozgalom jogi személyiséggel nem rendelkezik, az ítélet közvetlenül erre nem terjed ki. Az ügyészi indítványnak megfelelően a tatárszentgyörgyi rendezvény volt a kiindulópontja az egyesület jogellenes tevékenysége megállapításának. Az ítélet szövegét azért idézem, mert számos jel szerint a bíróság jogállami érvelése még nem része az e témáról szóló közbeszédnek: "A rendezvény lényege a ťcigánybűnözésŤ kategóriájának középpontba helyezése volt. Ezen általánosító, egyértelműen faji, etnikai alapokon álló kategória alkalmazása sérti az egyenlő emberi méltóság alapeszméjét. Az alperes, illetve az általa támogatott gárda programmá tette az emberek közötti megkülönböztetést, mindezt pedig több esetben erődemonstrációnak minősülő, megjelenési módjában másokat megfélemlítő felvonulások formájában kifejezésre is juttatta. A szinte feladatszerű félelemkeltés azonban nem lehet alkotmányosan elfogadott cél vagy szerep." Ahhoz, hogy a társadalmi szervezet jogsértő működését meg lehessen állapítani, nem szükséges konkrét bűncselekmény megvalósulása, a jogsértést verbális akció vagy erődemonstráció is kiválthatja. A gárda által használt egyenruha a történelmi tapasztalatok miatt alkalmas egyesek történelmi érzékenységének megsértésére. Az elsőfokú döntés elismerte az állampolgárok közösségeinek emberi méltóságát, és utalt az állami erőszak-monopólium megtörésének alkotmányellenességére.

Hosszú tehetetlenkedés után ez az elsőfokú döntés felélesztette a reményt, hogy léteznek hatékony, használható jogállami eszközök az alkotmányellenes szélsőjobboldal korlátozására.

A kiskapu bezárult

A most megszületett jogerős ítélet néhány kérdésben tovább oszlatta a kételyeket. A Fővárosi Ítélőtábla nemcsak elfogadta az elsőfokú döntés alapjait, de ki is egészítette azt: a jogellenesség alapjainak meghatározását kibővítette, s az ítélet hatályát kiterjesztette a mozgalomra. Ezek a kiegészítések precedensértékűek, előremutatók és tisztázók, ezért szükséges a részletesebb ismertetésük. A tényleges joghatás kiváltása szempontjából döntő kérdés a feloszlatott társadalmi szervezet és a társadalmi szervezetnek nem minősülő mozgalom közötti viszony jogi értékelése. Alapvetően ez okozott bizonytalanságokat a különböző nyilatkozatokban. Az ítélet szövege lehetőséget ad a megnyugtatóbb értelmezésre. A döntés indoklása szerint az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy az egyesület és a Magyar Gárda mozgalom között szimbiotikus viszony van, de nem vonta le ebből a jogi következtetéseket. Ehhez arra kell válaszolni, hogy az egyesület milyen jogi alapon felel a mozgalom tevékenységéért. A Magyar Gárda mozgalom mint az Egyesülési jogról szóló törvény 5. §-a alá tartozó, jogi személyiség nélküli forma az egyesületen belül fejtette ki tevékenységét. Mivel az egyesület célját a Magyar Gárda működtetésével valósította meg, nem hivatkozhat arra, hogy a mozgalom tevékenységét nem lehet az egyesületnek betudni: azért, mint anyaszervezet felelős. A felelősség azon alapul, hogy a jogi személy működési körében ténykedő természetes személyek magatartása a jogi személy magatartásának minősül. Ennek következtében a felelősségi viszony hatásai fordítva is érvényesek: Az "egyesület a Magyar Gárdát szervezeti egységként magában foglalja, ennél fogva a jelen jogerős ítélet mindkettőre kiterjed: vagyis az egyesület feloszlatása kapcsán a bíróság a Magyar Gárdában tevékenykedő természetes személyek együttműködésének az egyesülethez kötődő szervezeti kereteit is megszünteti". Ennek értelmében senki nem hivatkozhat a mozgalomra mint létező formára, sem toborzást, sem rendezvényeket nem tarthat, az ilyet szervezőket, vezetőket büntetőjogi felelősség terheli. Tevékenységük feloszlatott társadalmi szervezet vezetésében való részvételként értelmezhető, ami kimeríti az egyesülési joggal való visszaélés büntető tényállását. A jogerős döntés ugyanis elzárta a mozgalom számára képzelt kiskaput a társadalmi szervezet feloszlatása után azzal, hogy a Magyar Gárdát az egyesület részeként határozta meg.

További értelmezést igényel azonban az, hogy miként minősülhet például egy egyenruhás rendezvény. A jogerős ítélet szerint "az elsőfokú bíróság azon megállapításával, miszerint az ítélet a mozgalom helyzetét közvetlenül nem érinti, csak olyan értelmezés mellett lehet egyetérteni, hogy a bíróság döntése a Magyar Gárdát alkotó természetes személyek jövőbeli egyesülési és gyülekezési jogára - mint anyagi jogi jogosultságra - kihatással nincs, az e jognak jövőbeli gyakorlásával kapcsolatos kérdéseket nem dönti és nem is döntheti el". Vagyis a bíróság ezzel a döntéssel nem tilthatja be az állampolgárok egyenruhás gyülekezését, felvonulását, véleményük kifejezését. Önmagában a korábban megszüntetett Magyar Gárda szerveződéshez tartozó magánszemélyek jogait a döntés nem érinti. Ebből az következik, hogy további alapos alkotmány- és törvényértelmezést igényel, hogy adott esetben a gyülekezési jog milyen megsértését jelenti például egy egyenruhás felvonulás egy település romák lakta negyedében. Mivel az egyesületet feloszlató jogerős döntés alapos választ adott az alapjogok korlátozásának határairól, a szükségességről és arányosságról, a jövőbeli jogalkalmazó ebből kiindulhat.

Jogértelmezés a nácitlanításhoz

Korábban is azt állítottam, hogy például a tatárszentgyörgyi rendezvény, annak konkrét félelemkeltő jellege miatt hatósági kezelést, adott esetben rendőrségi oszlatást igényelt volna. A bíróság kiterjedt jogértelmezést végzett, amikor mérlegelte, hogy szükséges-e és arányos-e a feloszlatás - ami ugyanolyan súlyú beavatkozás az egyesülési jogba, mint egy demonstráció feloszlatása a gyülekezés alapjogába. Ez a jogértelmezés kiindulópontja lehet minden olyan hatósági beavatkozásnak, amelyet a rasszizmus, a szélsőjobboldali agresszió és a gyűlöletbeszéd provokál, és eddig láthatólag zavarokat okozott a jogalkalmazásban. A bíróság a Magyar Gárda tevékenységének jogi értékelésekor jelentőséget tulajdonított annak a ténynek, hogy a közbiztonság témakörében kizárólag a romák által elkövetett bűncselekményekkel foglalkoztak, rendezvényeik helyszínéül csak olyan településeket választottak, ahol jelentős roma kisebbség él, s hogy szónoklataik gyűlöletkeltő, rasszista tartalmúak voltak, mindezt "vonulásos demonstráció, vezényszavak, köszöntések és a gárdisták által viselt egyenruha összhatása egészítette ki". A helyszínek kiválasztásából is kitűnik, hogy nem a párbeszéd, a társadalmi problémák megvitatása a cél, hanem a szélsőséges vélemények deklarálása félkatonai jellegű erődemonstráció keretében. Ezeken a helyszíneken e szélsőséges, kirekesztő véleményeket a sértett csoport is kénytelen volt megfélemlítve végighallgatni, nem volt módjuk kitérni a közlés elől. A bíróság a konkrét magatartásokat összességükben vizsgálta, és nemcsak a tatárszentgyörgyi, hanem a faddi és a galgagyörki rendezvényeket is értékelte. A jogsértés megállapításánál nem a polgári törvénykönyv személyiségi jogából vezette le a mások szabadságának és jogainak sérelmét, hanem az alkotmányból és a nemzetközi szerződésekből (a római és New York-i egyezményből) következő állami kötelezettségekből. Nem értett egyet ugyanis az elsőfokú bírósággal abban, hogy közösségeknek van védendő emberi méltóságuk, a közrend és köznyugalom olyan védendő érték, amely a közösségek szintjén értelmezhető. Tehát a gárda rendezvényei az erőszak veszélyével jártak, gerjesztették a konfliktusokat, a közrendet, köznyugalmat támadták, mások biztonsághoz és szabadsághoz való jogát sértették, és a községek lakóinak szabadsága ezáltal ténylegesen sérült. A véleménynyilvánítás szabadságának határaival kapcsolatban a bíróság több strasbourgi döntést, köztük a Vajnai kontra Magyarország ítéletet is felhívta annak alátámasztására, hogy a véleménynyilvánítás joga csak addig terjed ki a gyűlölködésre is, ameddig nem válik alkalmassá erőszak szítására. Ebbe a szabadságba természetesen beletartoznak a különböző szimbólumok és öltözékek is. A konkrét esetre nézve ez azt jelenti, hogy "...önmagában a Magyar Gárda rendezvényein elhangzott szónoklatok tartalma vagy önmagában az egyenruha használata, illetve az alakzatban vonulás, a vezényszavak, speciális köszöntések elhangzása a véleménynyilvánítási és egyesülési jog gyakorlásába való beavatkozást nem feltétlenül indokolja. Téved azonban az alperes, amikor úgy véli, hogy mindezeket a körülményeket önmagukban és nem a tényleges megvalósulásuknak megfelelően, azok összességében kell megítélni. (...) azt a kumulatív hatást kell minősíteni, amit a véleménynyilvánítás és a gyülekezési joggyakorlás konkrét megvalósulása kiváltott." Ezek a konkrét, objektív következményekkel járó magatartások jogsértéseket valósítottak meg az erőszak veszélyével, a köznyugalom megzavarásával, mások szabadságának és jogainak sérelmével. A rasszista, kirekesztő megnyilvánulásokra nem terjed ki a vélemények szabadsága, az védelemben nem részesíthető. A faji megkülönböztetést tiltó New York-i egyezménnyel kapcsolatban a fővárosi táblabíróság jogerős döntése a következőket közli: "...a faji megkülönböztetés és kirekesztés tilos magatartás. A tilalom célja az alkotmányos rend alapját képező egyenlő méltóság megvédése. A faji megkülönböztetés és a kirekesztés a demokratikus rendet alapjaiban támadja, és mint ilyen - az EJEB gyakorlata szerint is - beavatkozást indokol, a New York-i egyezmény szerint pedig kifejezetten betiltással (feloszlatással) szankcionálandó".

Amikor a rasszista, kirekesztő magatartásokkal szembeni hatósági fellépést hiányoltuk, ilyen egyértelmű jogértelmezést kértünk számon a jogállami intézményektől. Ebből az eddigieken túl az következik, hogy a Magyar Gárda semmilyen formában nem létezik, sem az egyesület, sem a mozgalom. Azért nem, mert tevékenységük súlyosan alkotmányellenes, jogsértő volt. A véleménynyilvánítási, egyesülési, gyülekezési szabadság természetesen továbbra is gyakorolható, a jogalkalmazónak mindig a maga konkrétságában kell mérlegelnie, hogy az elhangzó beszédek, az egyenruha, az alakzatban vonulás vagy ezek összhatása jogsértő-e. A Magyar Gárdát feloszlató jogerős döntés nem szabadít meg minket a szélsőjobboldali mételytől, ahogy nem szabadítja meg a mérlegelés munkájától a jogalkalmazót, de világos példát nyújtott az alkotmánnyal összhangban álló értelmezésre, amelynek segítségével, más, nem jogi eszközök használata mellett, elérhető a demokraták közös célja, a nácitlanítás.

A szerző jogszociológus