Verók István VI. kerületi polgármestert és a ló vér szerinti atyját, Kékesi Tibor (MSZP) országgyűlési képviselőt csak egy dolog menti: az ostobaság gyorsabban terjed a fővárosban, mint a disznóvírus a messzi Britanniában. Nem feledhetjük: a II. kerület tavaly a futball Eb tetőpontján úgy látta helyesnek, ha este tízkor lehúzatja a redőnyt - meccs közben - a Millenárison. A III. kerületben a hazatartó autós pedig még a benzinkutaknál sem vehet egy békés esti sört, mert tiltva van.

De: vissza a Terézvárosba!

Kékesi Tibor legalább arcát adva magyarázta mind kevesebb lelkesedéssel: nekik a helyben lakók a legfontosabbak, és sok a panasz a hangos kocsmalátogatók éjszakai anyagcsereszokásaira, amiben lehet is igazság, bár a képviselő egyetlen lakót sem tudott felsorakoztatni maga mellett. Nem hallatta hangját egyetlen lakóközösség sem. Nyilván mérlegelik: mennyi pénzt perkálnak le a kiátkozott teraszok minden hónapban a közös képviselők asztalára (is).

Mindegy, a ló közben szépen gyarapodott. Mögötte felsorakozott valamennyi párt, hiszen csak egy évre a választások, s ilyenkor már illik a népóhajra hivatkozni. Aztán többen észbe kaptak: itt az alkalom szegmentáltan szolgálni, nem csak úgy, általában. A szórakozni vágyó fiatalságot is meg kell nyerni a józan pártpolitikának, vigyázzunk hát azzal a rendelettel, amely betű szerint amúgy is végrehajthatatlan. Hiszen senki nem gondolhatja komolyan, hogy a teraszüzemeltető - miután eleget tesz tucatnyi hivatal és feljebbvalóság igényeinek - majd még beáll egy-egy kapualjba, s aláírást gyűjt a betérőtől, azután, hogy meggyőződött róla, az illető valóban bejelentett tulajdonos lakója a háznak. Aztán szakértővel a karján rohan zaj-és hangmintát venni.

Mind többen ébredtek rá, ideje valahogy kifarolni az ügyből. Vannak óvatosak: a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara nem támogatja a "csendrendeletet, mert nem volt róla előzetes egyeztetés, de "most már megtörtént a kapcsolatfelvétel". Rögtön egyeztetőt is kineveznek. A Fidesz aggályosnak minősíti a rendeletet, amelynek visszavonására hív fel az MDF, mert "szakmailag meg nem alapozott, s nem övezi széles körű egyetértés". A budapesti városarculati tanácsnok is felülvizsgálna, hogy olyan megoldást találjanak, amely "Budapest gazdasági, világvárosi szempontjait is figyelembe veszi", hogy a fővárost, mint "színvonalas parti-várost" tartsák számon a világban. Az "Újkorcsoport" civil szervezet legott az Alkotmánybírósághoz fordul, hogy a magas testület kimondja: "a nyugalomhoz való jog mellett létezik a kulturált szórakozás joga" is. Ekkor szólásra emelkedik a Jobbik, amelynek képviselője - egyedül - a rendelet ellen szavazott azon a vészterhes júniusi napon. Távlatot adva a kérdéskörnek, mindjárt kijelenti: úgy általában "az önkormányzat sem a közrendet, sem a közigazgatást nem képes normálisan működtetni a kerületben", tehát ezt a rendeletet sem fogja tudni végrehajtani.
E magaslatról a realitás talajára huppanva rendőri kérdésként kezeli az ügyet, s már-már a párt karjaiba omlunk, végre egy higgadt hang, ám a képviselő ismét a magasba száll, s gazdasági összeesküvést sejt: "miután a tönkretett üzletek bezártak, azokat üresen, nyomott áron tovább lehet értékesíteni".

Nincs több időnk az állatorvosi ló fixirozására, megállapítjuk: szép nagyra nőtt. A tompa őrület lassan a fél városon úrrá lett. Pedig csak arról van szó, hogy a Terézvárosban, talán nem teljesen véletlenül találunk egy nagy hasznot termelő, tömegeket vonzó negyedet, teraszokkal, éttermekkel, kocsmákkal. Szinte szemünk előtt lebeg egy élhető város víziója.

Mielőtt elringatnánk magunk, keményen szót kér Verók István polgármester: Terézváros nem egy Soho, hanem lakóövezet, az ott lakóknak nem kell eltűrniük a randalírozást. Emelkednénk vastapsolni, de visszasüppedünk, mert eszünkbe jut: "Randalírozást!"- transzparenst sehol nem láttunk. Persze a kocsmák zajjal, részegekkel, vizeletes kapualjakkal járnak együtt - ha hagyják. De ha esetleg akadna egy kocsmáros, egy rendőr, egy közterület-felügyelő, aki fenéken billenti a határt átlépőt? Többségben ugyanis ártatlanok vagyunk: mi csak néhány sört akartunk meginni falatkák kíséretében egy pesti terasz nyári hűvösében, amikor ránk rontott a ló...