Valóban ennyire tájékozatlan lenne a legnagyobb ellenzéki párt ifjúsági tagozatának elnöke? - mint ahogy a Tessék nekilátni címmel (június 23.) megjelent cikkéből kiderül.

Loppert Dániel meg van győződve arról, hogy a fiatalok azért nem „sztárolják" a politikusaikat, mert a negyven év kommunizmus kiölte a közéleti szereplők iránti lelkesedést. Hogy is van ez? Számoljunk egy kicsit. Húsz éve magam is fiatal voltam, lelkes és tettre kész, holott addigi harminc esztendőmet a kiábrándító „kommunizmusban" éltem le. A közélettől a kezdeti lelkesedés után eltávolodtam, ma fásult vagyok és kiábrándult. De nem a negyven év kommunizmusa, hanem a rendszerváltozás óta eltelt húsz esztendő erkölcsi, társadalmi, politikai és gazdasági mélyrepülése miatt. A folyamatos ígérgetések, hazugságok, félrevezetések, a belpolitikának nevezett alpári mocskolódás miatt. A mai fiatalok pedig legfeljebb a szülők, nagyszülők meséiből tudnak a kommunizmus éveiről. Nagy hangon szidják persze, de többségük életében nem hallotta még a kor hazai politikusai közül példának okáért Grósz Károly, Lázár György, Marosán György vagy Münnich Ferenc nevét, de ismeretlenek előttük a „testvéri" országok vezetői, így Erich Honekker, Gustav Husak, Elena és Nicolae Ceausescu, de még Nyikita Hruscsov vagy Leonyid Brezsnyev is.
Egyébként engem az nem zavar, hogy a fiatalok nem lelkesednek a mai politikusainkért. Ezen nincs is mit csodálkozni.

A népszerűségi listákat (helyesebben népszerűtlenségi listákat) vezetők pontszáma egy egyetemi vizsgán az elégségesnek sem felelne meg. Az viszont nemcsak zavar,
hanem kicsit fáj is, hogy a fiatalok többsége szinte semmiért nem képes lelkesedni. Nincsenek példaképeik! Nem ismerik az irodalmat, a zenét, a művészeteket, nem olvasnak könyvet, újságot, nem járnak színházba, sportversenyekre, szinte csak a „buli", a szórakozás, a menő cuccok, no meg számítógép és a tévéből, bulvárlapokból áradó szenny érdekli őket. Még az iskolázottabbak átlagos műveltsége is hagy némi kívánnivalót maga után. De a legrosszabb az, hogy többségüknek jövőképe sincs. És ezért nem a kommunizmus a felelős, hanem az elmúlt húsz esztendő.

Loppert Dániel tévesen ítéli meg Zuschlag szerepét is. Neki csak pechje volt. Ahogy naiv dolog azt gondolni, hogy csak az Erzsébetvárosban voltak gyanús ingatlanügyletek. Ezek a bukott közszereplők csak az áldozati bárány, a nép elé odavetett konc szerepét töltik be. A korrupció átszövi a helyi és az országos politikát, megfertőzte szinte az egész politikai-gazdasági elitet. Nem a véletlen eredményezi kiábrándító helyezésünket a különböző korrupciós listákon.

A politikába nem lehet „megváltóként belépni". A politika vagy szőröstül-bőröstül elnyeli az embert, és a maga torz képére formálja személyiségét, vagy egyszerűen kiöklendi magából, ha nem képes alkalmazkodni a korántsem szalonképes viszonyokhoz. A rendszerváltás idején a politika posványában hosszabb-rövidebb ideig megmártózó, többségükben már korábban is ismert és elismert közszereplők jelentős része a közéletből kiábrándulva néhány év után visszatért eredeti szakmájához. Kisebb részük azonban hajdani eszményeit, ideáljait feladva vérbeli profi politikussá vált.

A felelősséget rajtuk és ifjabb követőikön kellene számon kérni. Nekik szóljon az üzenet: itt van vége!

Sebes Andor
Budapest