Ezt mindenképpen előre kellett bocsátani, annál is inkább, mert a bukaresti Adevarul is bocsánatot kért a magyaroktól a múlt heti mérkőzésen felmutatott, gyalázkodó felirat miatt. "Méltó dolog alázatosnak lenned azokkal, akiket egy nemzettársad megalázott. Sokan viszolygunk ezektől a köztünk élő nem-emberektől. Azért, mert büszkék vagyunk, azért, mert európaiak vagyunk, azért, mert újságírók vagyunk, és azért, mert az emberinek nincsen nemzetisége, Magyarország, szépen kérünk, bocsáss meg!" - írta a vezető román újság, és mi szóról szóra osztjuk ezt a bocsánatkérést, a szövegben szereplő Magyarországot kéretik becserélni Romániára.

Sok mindennel védekezhetnénk. Például azzal, hogy a "futballhuligánok" sajátos szubkultúrát alkotnak, ahol az ellenfél démonizálása csak dramaturgiai kellék. Nem sokkal korábban a Ferencváros "szurkolóinak" egy csoportja német drukkerekre támadt - ráadásul tét nélküli, "barátságos" meccsen. Várható, hogy a nemzetközi mérkőzések után a két csoport, ők és az újpestiek, most majd megint a hagyományos "ellenséggel", egymással lesz elfoglalva. (Aztán szeptemberben jön a melegfelvonulás, október 23-án pedig majd megint együtt dobálják a rohamrendőröket. Mert nagyjából ugyanazokról van szó, akik Budapest utcáin politikai jelszavak mögé bújva törnek-zúznak rendszeresen.) Azt is mondhatnánk, hogy csupán nyugati mintákat követnek, ilyesmi Európa civilizáltabbnak vélt részein is előfordul: egy-egy angol, olasz vagy holland bajnoki forduló kapcsán ugyanilyen nézeteket valló, ugyanígy harci csoportokba szervezett huligánok csapnak össze. Ezt élvezik, meg az általános társadalmi megbotránkozást. Tizenöt percig híresek, benne vannak a tévében, róluk szólnak az újságok, már megérte. Van aztán vélemény, miszerint ha jobb lenne a magyar foci, kevesebb lenne a balhé, mert a futballba pénzt fektető igazi üzletembereknek nem a balhézó százak, hanem a nyugodt hétvégi programra vágyó családok ezrei hoznák a nagyobb bevételt. (Ennek sajnos ellentmond egyes magasabb színvonalú bajnokságok példája: ott is vannak szélsőségesek dögivel, legfeljebb jobban féken tartják őket a stadionokban.)

De felesleges mentségeket keresnünk. Az emberre csak a megszólalásig hasonlító futballszurkolók a mieink, a magyar közegből nőttek ki, a mi nyelvünkön gyalázkodnak, szégyenünkön nem sokat enyhít a tudat, hogy Romániában és másutt is vannak hasonlók.

A nem egészen fél éve Veszprémben meggyilkolt román Marian Cozma halála összehozta a két ország valóban a sportot szerető közvéleményét. A kézilabdázó apja díszvendég lesz a két hét múlva sorra kerülő barátságos magyar-román válogatott focimeccsen. Jelenléte talán emlékeztetni fog rá, hogy a valódi emberi értékek erősebbek az embertelen ösztönöknél. Mindenesetre nem ártana az eddiginél határozottabb jogalkalmazói fellépés: néhány, a stadionokból való örökös kitiltás, netán letöltendő börtönbüntetés sokat szelídíthetne az ultrákon.