A jelek szerint két perdöntő oka van annak, hogy Barack Obama igazat mond. Az egyik: valamilyen különös oknál fogva Amerikában az orvosi ellátás költségei exponenciálisan emelkednek, ennélfogva a biztosítások árai is. A másik: 47 millió amerikainak egyáltalán nincs semmilyen egészségbiztosítása, további 25-nek pedig csak olyan van, amelyik az ellátás legszükségesebb formáit fedezi (rákgyógyításra, sürgős műtéti beavatkozásra nem elég).

A többséget a munkáltatója biztosítja vagy látja el (adómentes) egészségügyi hozzájárulással, az öregek, a terhes anyák, a legszegényebb családok és a náluknál kevésbé szegények gyermekei, továbbá a fogyatékkal küzdők számláit állami programok fedezik. De aki "nem fér be a rendszerbe" - az a bizonyos 47 millió -, vagy olyan betegségben szenved, amelynek a gyógyítását a biztosítója esetleg csak kis részben fedezi - az a bizonyos 25 millió -, az nagyon sok esetben találja magát szembe olyan választással, hogy vagy hagyja a betegségét ellátatlanul, vagy kifizeti a kórházi számlát s arra nemcsak egy élet megtakarításai mehetnek rá, hanem évekre el is adósodhat. A "családi csődök" felét Amerikában az égbe szökő egészségügyi költségek számlájára írják.

Barack Obama még augusztusig "ki akarja verni" a kongreszszusból, hogy minden amerikai polgár "elérhető és egyben minőségi" egészségügyi ellátáshoz jusson, ami természetesen csak a meglévő állami biztosítási programok kiterjesztésével érhető el. Ennek tíz évre számított összköltségét ezermilliárd dollárra becsülik, amihez meg kell teremteni a forrásokat. Személyi jövedelmi adókat kell emelni, adómentes juttatásokat adókötelessé tenni.

Ennél kényesebb téma Amerikában el nem képzelhető. Obama, amikor még csak kampányolt, visszavette volna azokat az adókedvezményeket, amelyeket elődje az évi negyedmilliós jövedelemmel rendelkezőknek juttatott. Most már egymilliónál tart, és kizárja, hogy a középosztálybelieket sújtsák adóemeléssel. Ez egy. Kettő: önmagában a gondolat, hogy az öngondoskodás tőről metszetten amerikai eszméjét az állami gondoskodás váltsa fel, általános riadalom tárgya. Szó nem lehet egy brit típusú vagy az európai szociális piacgazdálkodásokban megszokott átfogó, állami egészségügyi rendszer bevezetéséről. Amerika túl gazdag, és Amerikában túl sok gazdag ember él ahhoz, hogy az "egyenlősdit" idéző intézmények meghonosodjanak.

Egyelőre nem látni, "kifoltozzák-e" csak az eddigi rendszert, vagy valóban átalakítják? Megvallom, én eddig csak bukott vagy félig bukott egészségügyi reformpróbálkozásokat láttam életemben. Mrs. Thatcher, a vasakaratú politikus vagy négyszer ugrott neki a reformnak, semmire se jutott. Kelet-Európában nekilátnak, aztán "visszavesznek". Minden működő rendszerbe be van építve valamilyen gyógyíthatatlanul fertőző elem: vagy az egészségügyi tőke mohósága, vagy a korrupció, vagy az orvostársadalom makacs ellenállása, vagy a politikusok ijedezése bizonyos csoportok érdeksérelmétől. Általában nem hatnak azok az érvek, hogy egyre többet költünk egyre kevesebb eredménnyel. Ma itt a történet vége.