Fejenként húsz dollár

Az ember általában zavarba jön, amikor "világadatokat" hall. Százezrek, milliók, milliárdok - nem nagyon tudja hova tenni őket, fogalma sincs, hogyan is kellene elképzelni például egymillió hordó kőolajat. Vagy éppen egymilliárd éhező embert, és azt, hogy mit is érhet számukra húszmilliárd, segélyezésükre szánt dollár. Azt persze könnyű kiszámolni, hogy ez a szorzótábla szerint fejenként húsz dollárral egyenlő (az is három évre elosztva), de az igazi kérdés persze az, hogy még ez a segítség is eljuthat-e egyáltalán a rászorulókhoz.

A legfejlettebb országok vezetőinek nemrégiben lezajlott csúcstalálkozóján született meg a döntés, hogy a "gazdagok" az imént nevezett összeggel igyekszenek lassítani az éhségövezetek számának növekedését. Muszájból faragott sovány áldás volt ez, hiszen az elmúlt évtized tapasztalatai egyáltalán nem azt mutatják, hogy a fejlett világ valamiféle fene nagy önkéntes igyekezettel sietne az éhezők segítségére. Sokkal inkább arról van szó, hogy a viszonylag jólétben élő társadalmak tartanak attól a feszültségtömegtől, amely az elmúlt hónapokban éhséglázadásokban és ismét erősödő migrációs hullámokban nyilvánult meg.

És tudják azt is, hogy ezt a kimondva sok, hatásában csekély összeget egyszerűen élelmiszerre elkölteni alig több puszta pénzkidobásnál. A napokban kiadott FAO-jelentés szerint ráadásul a segélyáru is ismét rohamos drágulásnak indult, és főként pontosan azokban a térségekben, amelyek a szállítmányok érintettjei. Ennek nyomán természetesen rögtön beindult a koncepciós elméletek gyártása a segélyalapok és az élelmiszerüzlet érdekeltségeinek összejátszásáról, és talán nem egészen alaptalanul: az áru mindenkori tulajdonosa bolond lenne nem tudomást venni egy ekkora "vásárlóerő" hirtelen megjelenéséről saját piacán. Az viszont előrelépés, hogy végre leíratott: a jövőben inkább a helybeli termelés fejlesztését kell támogatni a közvetlen segélyosztogatás helyett. Persze ebben is szívósan megtapadhat néhány kemény üzleti érdek, de termesztési technológiát mégsem olyan egyszerű ellopni, mint egy gabonazsákokkal megrakott kamiont. Vagy éppen húszat-harmincat egyszerre - akad példa erre is.

Ám mindent egybevetve tény marad a tény: a világ ebben a pillanatban képtelen úrrá lenni a Föld hetedét sújtó éhezésen. A helyzetre talán legjellemzőbb a jelentés megállapítása: "Az újbóli áremelkedés okait azonban nem könnyű feltárni: elképzelhető, hogy a fejlődő országok népességnövekedése és a középosztály növekvő húsfogyasztása áll a háttérben, de általános, az egész világra érvényes választ nehéz találni." Ahogy megoldást is.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.