A rendszerváltás SZDSZ-ének soraiban igen tekintélyes gondolkodók voltak. Verebes Istvántól hallottam egy frappáns meghatározást, miszerint az SZDSZ nem pártként, hanem inkább mozgalmárok csoportjaként működött. Ugyanis mozgalmak működhetnek szigorú ideológiai alapon, de ugyanezt a pártok már nem tehetik. Azt mondják, a politika a kompromisszumok művészete. Márpedig merev, a korral, a körülményekkel lépést nem tartó ideológiai alapon gondolkodva, cselekedve nem lehet egy párt hosszú életű. A bonyolult ideológiai összefüggések megértése tömegesen nem megy. Nem minden szavazó rendelkezik olyan ideológiai ismeretekkel, hogy a sorok között olvasva felismerje az elveket. Ezen a téren tanulhatna az összes többi párt a Fidesztől, bár a Fidesz ideológiája inkább populista turmix, ami könnyen érthető, azt mondja, amit a választók hallani akarnak.

Az SZDSZ induláskor igen karakteresen antikommunista elveket vallott, teljesen érthetően. Ugyanis még a puha demokrácia sem tűrte meg a korlátlan liberalizmus érvényesülését. De akkor, amikor kettévált az MSZMP, akkor azt tapasztalhattuk, különösen Németh Miklós kormányában, hogy a liberalizmus elsősorban a gazdaságpolitikában, majd a politikai élet egyéb területein is zöld utat kapott. Az Antall-kormány igen nehéz helyzetben vette át a kormányzást, ami párosult egy túlzott népi elvárással. A Kádár-nosztalgiát is beszámítva ezért ért el az okosan hallgató és megszólaló MSZP 1994-ben olyan eredményt, amire az elmúlt 20 évben nem volt példa. De Horn Gyula volt annyira okos, hogy nem vállalta egyedül a kormányzás felelősségét,
koalíciós szerződést kötött az SZDSZ-szel.

Summa summarum, az SZDSZ gazdasági elképzeléseihez az MSZP gazdaságpolitikája áll és állt a legközelebb. Beleértve a reformelképzeléseket is. És némileg okulva 1998-2002-es ciklus tapasztalataiból, a szociális igazságot kereső liberális gondolkodású emberek ezért juttatták be a parlamentbe az SZDSZ-t, mert az MSZP-vel való közös kormányzásban látták a demokratikus fejlődés legoptimistább magyar útját. Hasonlóan a következő ciklushoz, ami most is tart. Így tehát a nem párttag, de liberális szimpatizánsok megcsalva érezhették magukat, amikor az SZDSZ kilépett a koalícióból.

Ebben a ciklusban azért az erőviszonyok is másként alakultak a koalíción belül. Az SZDSZ igencsak a küszöbközeli szinten lett parlamenti párt, de a koalíción belüli kiszivárgott vitákban mintha azonos súlyú pártok polemizáltak volna.

A népszerűség csökkenése identitászavart hozott felszínre az SZDSZ berkein belül. És ezért sokan hajlamosak voltak arra egyszerűsíteni a népszerűségvesztés okait, hogy az MSZP-vel való koalíció a kiváltó ok. Pedig ez jóval összetettebb dolog. Azt hiszem, a modern pártokra nem jellemző a vegytiszta ideológiai szemlélet. Nos, ezért nem modern párt az SZDSZ. Ha ez párosul egy belháborúval, ami nem a kompromisszumkeresésről szól, akkor már helyben is vagyunk. Erre kellene figyelnie Retkes Attilának, az újonnan megválasztott pártelnöknek.

Tősér István

Miskolc