Orbán szeret nagyokat mondani Tusnádon; a székelyföldi fideszes diáktábor hagyományosan az ő lélegzetelállító nyári attrakciója - általában ilyenkor vállalkozik az aktuális magyar és világhelyzet ideologisztikus megvilágítására, soros politikai álmai-vágyai megfogalmazására. Ezek a szónoklatai gyakran tartalmaznak meghökkentő elemeket, amelyek a politikai térfél egyik oldalán többnyire ájult hozsánnázást, a másikon pedig döbbent pislogást, netán fogcsikorgatással elegyes hahotázást váltanak ki.

Ezúttal sincs másként, ezért akár azt is mondhatjuk: Orbán teljesítette penzumát, sikerült sokakat sokkolnia. Most leginkább persze azzal, mennyire nem érdeklik a tények. Beszédében két évtizedes jobboldali uralomra jelentett be igényt - s nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában. Az ilyen hosszú kormányzás minden autoriter hajlamú politikus vágyálmainak netovábbja. Írjuk Orbán javára: ezt ő most teljes nyíltsággal vállalta. És ez nem baj: játsszunk csak nyílt kártyákkal. Ami baj, az legfeljebb ennek az igénybejelentésnek a módja lehet. Orbán szerint e bő fél emberöltőnyi időre rászolgált a jobboldal - ennyi egyszerűen jár neki. Merthogy a baloldal maga játszotta el világméretekben történelmi esélyeit már-már emberellenesnek beállított bűneivel. A Fidesz elnöke lényegében kozmikus méretűvé tágította korábbi, ugyancsak Tusnádon megfogalmazott alapvetését. Akkor arról elmélkedett, hogy a magyar baloldal, amikor csak tehette, "rárontott nemzetére". Ma pedig már úgy látja, hogy e bűnükben a hazai baloldaliak nincsenek egyedül - megtették ugyanezt európai eszmetársaik is.

Hogy miként jutott Orbán erre a következtetésre? Úgy, hogy hazudik, beszédében mindent a feje tetejére állít. Így lehet nála a neoliberalizmus-monetarizmus baloldali gazdaságfilozófia, így válhat a nemzetközi pénzvilág "baloldali elitté". És ezért robbanthatták ki Orbánnál a világválságot a nemzetközi baloldal mesterkedései. E krízissel a "modern baloldal bukott meg csúfosan" - vonja le a következtetést a triumfáló Orbán, aki úgy tesz, mintha soha sem hallott volna Friedmanról, Keynesről, nem tudná milyen szerepet játszott e válság elmélyülésében a velejéig konzervatív Bush-kormány, s milyen színezetű is a krízis következményeivel - klasszikus állami beavatkozási eszközök alkalmazásával is - birkózó Obama-adminisztráció. Ezért nevezheti szemrebbenés nélkül jobboldali válságkezelésnek, hogy a "közjót megtestesítő állam védheti csak meg a tőkével nem rendelkező embereket".

Vajon komolyan is gondolja-e mindezt? Ha igen, az a baj, ha nem, akkor meg az. Az egyik verzió a közgazdasági és politikai képzettség hiányára vall, a másik közönsége lenézését feltételezi. Akár így, akár úgy, egy dolog azért világos: Orbán a válság hatalmi nyertese akar lenni. Okfejtését pedig akkor is komolyan illik venni, ha komolytalan. Hiszen mégiscsak valószínűleg Magyarország következő miniszterelnöke mondja mindezt. Aki 15-20 éves "szép új világot álmodik" Magyarországnak. Már az is öreg hiba, hogy épp ennyit. Saját tapasztalatából is tudhatná: demokráciában addig van hatalmon valaki, amíg a választók másként nem döntenek.