Ramzan Kadirov, a köztársaság Putyin által kinevezett elnöke, kötelezővé akarja tenni minden nő számára a fejkendőt. Esztyemirova meg azt mondta, ez nem az állam, hanem a család ügye. Kadirov nem tűri az ellentmondást, és Esztyemirovát eltávolította a helyi társadalmi tanácsadó testületből.

Pénteken valaki, aki Kadirovként mutatkozott be, felhívta a Memorial emberjogi szervezetet, s azt állította, a nyomozás ki fogja deríteni, hogy neki semmi köze nem volt az asszony halálához. Ezt mondta Medvegyev elnök is Merkel német kancellárnak. Sőt, az orosz államfő kifejezte mélységes felháborodását és szigorú vizsgálatot követelt. A jogvédők megjegyzik: az új elnöknek sokkal jobb PR-tanácsadói vannak, mint elődjének, a jelenlegi miniszterelnöknek. Putyin ugyanis feltűnően nem siette el az Anna Politkovszkaja újságírónő megölése miatti részvét kinyilvánítását.

A két meggyilkolt asszony jól ismerte egymást. Mind a ketten jogsértéseket tártak fel Észak-Kaukázusban. Így keveredtek sok más - mára meggyilkolt - személlyel együtt a Kadirov-hatalom útjába. Az elnök a korábbi helyi főmufti fia. Az idősebb Kadirov átállt a Kremlhez, ezért megölték a szeparatisták. Fia örökölte a hatalmat és szabad kezet kapott a gyakorlásához. Aki erre rámutatott, esetleg nyilvánosságra hozta a jogsértéseket, az ráfizetett.

A csecsenföldi gyilkosságok tetteseit nem szokták megtalálni, a felbujtókat még kevésbé. A birodalom perifériáján, a volt polgárháborús övezetben dúló állapotok nyilván eltérnek az ország konszolidáltabb területén uralkodó viszonyoktól. De az aktivisták belehalnak abba, hogy szerintük az emberi jog és méltóság nem régiófüggő. Ha a politikai merényletek továbbra sem szűnnek meg, az arról tanúskodik, hogy 1. Oroszországban továbbra is a gyilkosság a politikai viták rendezésének egyik elfogadott formája; 2. Az Egységes Oroszország párt által irányított kormányzat nem tudja, vagy nem akarja saját normáit sem egységesen kezelni; 3. A független, nem kormányzati szervezetek légüres térbe, ellenséges környezetbe kerültek a putyini intézkedések következtében.

Nem véletlen hát, hogy a német kancellár is szót emelt a meggyilkolt tanárnő miatt, hogy az ügyre világszerte felfigyelnek. A tiltakozókat nyugtalanítja, ha a jogtalanság, az erőszak államilag elnézett gyakorlat egy történelmére és kultúrájára büszke, szuverén demokráciában. A gyanú, hogy a Kreml által rövid pórázon tartott helyi vezetés áll a politikai gyilkosságok mögött, komoly hitelességi és bizalmi kételyeket kelt a világban. A Kremlben ezt könnyen elháríthatnák. Csak a gyilkosokat kellene végre megtalálni. Meg, azokat, akik utasítást adnak a kellemetlen jogvédők, újságírók, ügyvédek eltüntetésére.