Az Európai Unió kormányai néhány hete egyetértettek abban, hogy eljött az ideje egy átfogó Duna-stratégia kidolgozásának, s az Európai Bizottság 2010 végéig kapott határidőt ennek kidolgozására. Ha minden a terv szerint történik, akkor éppen a 2011-es magyar EU-elnökség alatt kerül elfogadásra ez a stratégia, s így előkészítésében és megszavazásában fontos szerepe lesz hazánknak.

Többen javasolták már - e sorok írója e hasábokon is ("Azért a víz...", 2008. december 30.) -, hogy a magyar elnökség prioritása a víz legyen. Ez az elmúlt hónapokban Duna-stratégiává módosult, ami a víz- és környezetvédelmi feladatokon túl lehetőséget teremt a hajózás és általában a regionális együttműködés fejlesztésére is.

A Duna-stratégia kidolgozására mind az Európai Bizottságon, mind Magyarországon belül alakulóban vagy egy szakmai csapat, amely részletes programokat dolgoz ki a hajózás, a víztisztaság, az élővilág védelme és a gazdasági fejlesztés témakörében. Nagyon fontos azonban, hogy e szakpolitikák mögött jelenjen meg egységes koncepció, olyasfajta merész vízió, amelyről Gauder Péter is ír. Ez akkor lehetséges, ha a stratégia társadalmi vitája nem kész szövegek kapkodó és alibiszerű bemutatását jelenti a tudományos és civil szervezeteknek, hanem minden érdekeltet és érdeklődőt sikerül folyamatosan bevonni a stratégia kialakításba. Természetesen éles vitákra lehet számítani, hiszen a Duna bizonyos tekintetben a magyarországi rendszerváltozás szimbóluma, s óvatlan megközelítés esetén a vízlépcső kérdése ma is robbanhat. Ezért akkor járunk el helyesen, ha ezt a kérdést most nem nyitjuk ki.

Környezet- és természetvédők számára a Duna hajózhatóságának javítása is problematikus, hiszen a mélyítés óhatatlanul károkat okoz a folyó élővilágának. Másrészt azonban a hajózás nem csak környezetbarát, csekély szén-dioxid-kibocsátású közlekedési mód, hanem egyben ősi, természetközeli, a vízzel és az élővilággal érzéki kapcsolatot teremtő utazási lehetőség is. Ezért a hajózhatóság dolgában józan kompromisszumot kell kiizzadni magunkból. Tengerjárásra is alkalmas nagy hajókhoz nem kell "hozzászabni" a folyót, a hajókat kell a Dunához igazítani - de természetesen ennek is vannak határai. A Duna-stratégiának választ kell adnia arra is, hogy milyen arányban kívánjuk fejleszteni a személy- és teherszállítást, s hogyan lehetne bevonni a folyót a nagyvárosokon belüli közösségi közlekedésbe.

E szakpolitikai kérdéséken túl a Duna-stratégia lelke mégis a regionális együttműködés, ha tetszik, a Duna-völgyi életérzés újrafelfedezése. Természetesen a folyóhoz Regensburg és a Duna-delta is hozzátartozik, s ezeket a térségeket is be kell vonni a stratégia kialakításába. De ezen belül van egy szűkebb régió, amelyben a folyó valóban összeköti a hasonló kultúrájú és múltú városokat. Bécs, Pozsony, Budapest, Újvidék és Belgrád: e városok nemcsak a Duna egymás után következő gyöngyei, hanem egyben Közép-Európa jelképei is. Bécs már más, mint az "igazi" Nyugat-Európa vagy akár a Voralberg tartomány Ausztria másik végén. S ha Belgrádban felsétálunk a Kalimegdanra, pontosan érezzük, hogy nagyjából itt ér véget Európának az a huzatos, mégis otthonos közepe, ahol a leginkább otthon érezzük magunkat. A politikusok Duna-stratégiája jó esetben csak ürügy ahhoz, hogy újrateremtsük ezt az érzést és életformát. Hódítás és határrevízió helyett most békés integrációval.

A szerző újságíró, az MSZP tagja