Ha van a bankok (biztosítók, egyéb pénzügyi szolgáltatók) gyakorlatában bírálható elem, az a tájékoztatás hiánya - pontosabban a tájékoztatók tájékozatlansága. Ma félig informált ügynökök adnak el teljesen informálatlan ügyfeleknek pénzügyi termékeket - nem véletlenül érzi magát becsapottnak a többség. Bármelyik fiókba szédül be az ember, bármilyen ügynökkel van dolga, nem képes összehasonlítani a lehetőségeket. Részben olyan ez, mintha minden közértben más és más mosószert árulnának. Másrészt meg olyan, mintha kémiai képletek alapján kellene megállapítanunk, melyik a legjobb, és annak alapján választani a következő tíz-húsz évre.

Ehhez képest szinte elhanyagolható kérdés, hogy a mosószergyártók miért és hogyan emelik az árat.

Az államnak természetesen feladata, hogy csökkentse az ügyfelek kiszolgáltatottságát - így az egyoldalú szerződésmódosítások szabályozása valóban fontos kormányzati feladat. Ám ettől csodát nem lehet várni: a bankoknak valahogy meg kell engedni az árak módosítását, hiszen ők is a piacról élnek. Ha viszont a bank módosíthat, az alapot adhat az elégedetlenségre, és persze az általános gyanakvásra is. Politikai szinten bizonyosan - lehet Mezőkovácsháza után a budapesti Akadémia utcában is tüntetni.

A szocialista kormányzat három éve indított programot a banki tevékenységek ügyfélvédelmi felülvizsgálatára. Szakértői bizottság alakult, kineveztek kormánybiztost, készült cselekvési terv. A hangsúlyt a verseny erősítésére és a tájékoztatás növelésére tették - olyan feltételek kialakítását sürgették, amelyek erősítik az ügyfelekért folyó harcot, mondván: ez hozza el az árak csökkenését. A versenyt élénkítő ajánlásokból azonban - a pozitív adóslistából, vagy a támogatott lakáshitelek átvihetőségéből - máig nem lett semmi. Három éve ugyanazt a kört róják az állami szabályozó hatóságok és a pénzintézetek. Néha jobban összevesznek, máskor inkább kibékülnek. Az állam hol kemény, de könnyen megkerülhető jogszabályokat alkot, hol pedig békülékenyebb egyeztetésre hív, de az ügyfél mindeddig aligha érezhette azt, hogy így vagy úgy, de jobb neki.

Nem tudni, hogy a most kezdődő egyeztetéssorozat végén milyen új szabályok alakulhatnak ki. Félő, hogy az állami szereplők ismét csak a szabályozásban gondolkodnak majd. Pedig lehetne másban is. Például jól jönne a kormányzati oldalak valamelyikén egy olyan internetes kalkulátor, amelyben pár adat, a kért összeg és a futamidő megadása után minden bank hitelajánlatát személyre szabottan össze lehetne hasonlítani. Az volna az év bulija.