Átlagemberi metszetben ez volt a legnagyobb jótéteménye - jutalma - a jugoszláv állam tömbönkívüliségének, a szovjet nyájtól való elkóborlásának. Amikor egy magyarnak még osztrák vízumért is sorba kellett állnia, Belgrádból bárki útnak indulhatott bárhová. Ebben a képletben különleges gyöngyszemek is megbújtak: emlékszem, bennünket, Pekingben szolgáló magyarokat majd megevett a fene, hogy derék jugoszláv barátaink akkor utaztak bevásárolni Hongkongba - akkor brit koronagyarmatra -, amikor csak akartak, nekünk meg a britek semmi szín alatt nem adtak vízumot ugyanoda.

Aztán déli szomszédaink gyorsan megtanulták, milyen rövid út vezet a mennyből a pokolba. A jugoszláv polgárháború idején (a mindig szerencsés Szlovéniát leszámítva) Európa valamennyi születő, új délszláv köztársaságot vízumkényszerrel sújtott. A szabad utazás világa átváltozott az erősen korlátozott utazások világává, még magán a hajdani Jugoszlávián belül is. A szerbeknek sokféle "élményt" kellett megemészteniük: nem csak hegemón helyzetük szertefoszlását, nem csak Nagy-Szerbia álmának összeomlását, nem csak államterületük torzóvá válását, hanem a legrosszabbat mind közül: a se szabad utazást, se szabad munkavállalást.

Lévén sok barátom arrafelé, soha nem éreztem csipetnyi kárörömöt sem a dolgok ilyetén alakulása miatt; mint "jó magyar", már csak azért sem érezhettem, mert mindaz, ami a szerbeket sújtotta, sújtotta a 3oo ezres vajdasági magyarságot is. A páriasorsból ugyanúgy kijutott nekik, mint a szerbeknek. Maguk a szerbek anynyira belefáradtak a "gettósításukba", hogy vagy 70 százalékuk el is dobta az útlevelét.

Az Európai Bizottság szerdai döntése, hogy Szerbia, Montenegró és Macedónia polgárainak jövő januártól ismét megadja a vízummentes utazás lehetőségét a "schengeni övezet" országaiba, így Magyarországra is, a legörvendetesebb hír, ami a szerbeket az elmúlt húsz évben, Milosevics teljhatalma óta érte. Kézenfekvő, hogy az EU által felkínált lehetőséggel nem csak Szerbia összes állampolgára, hanem a szerb útlevéllel rendelkező boszniai szerbek is élhetnek. Utóbbiak ilyenformán egyenjogú státusba kerülnek Bosznia-Hercegovina horvátjaival, akik, horvát útlevél birtokában, már eddig is vízummentesen utazhattak.

Mint látni, a jótéteményből csak a hajdani Jugoszlávia muzulmánjai, a boszniaiak és a koszovóiak maradtak ki. Na meg Albánia polgárai. Noha az EU köti az ebet a karóhoz, hogy ilyen megfontolás nincs a döntés mögött, csupáncsak "technikai okokból" nem jut "álmai világába" Bosznia-Hercegovina, a független Koszovó és Albánia valamennyi polgára, ezt szimpla képmutatásnak gondolom. Etnikailag-vallásilag nagyon jól körülhatárolható a kimaradó csoport. Mint valamely kimondatlan veszélyforrás.

De elsősorban "hazabeszélnék". Ha a vajdasági magyarok a maguk szerb útlevelével jövőre szabadon utazgathatnak, majdnem épp úgy, mint mi, akkor a kettős állampolgárság követelése okafogyottá válik. Mert más haszna a Vajdaság magyar útlevelekkel való elárasztásának, mint az utazás szabadsága, soha nem is látszott.