Úgy döntöttem, elég! Nem félek tovább kimondani: olyan magyar ember vagyok, aki zsidó gyökerekkel is bír. Ötvenöt éve élek itt, három gyereket nevelek, viselem a terheket, melyeket minden magyar honfitársam is visel, teszem a dolgom, hivatásomnál fogva a magyar kultúrát terjesztem.

Magyar vagyok, mint mindenki, aki itt él, a magyar nyelvet beszéli, dolgozik, szenved, örül, boldog, boldogtalan, családot alapít, gyermeket nevel, érez, beszél, világra jön és eltávozik. Nem, nem vagyunk egyformák, de magyarok vagyunk mind, ezért elég a megosztásból, a mutogatásból, a fajtázásból, a gyűlöletből, a bosszúból.

Elég abból, hogy a "bejutó" pártok álszent módon, igazi példát és követhető magatartást nem mutatva, az erkölcs, a tudás, az igazság birtokosaiként feltüntetve magukat hazug álprogramokkal, egymásra és honfitársainkra mutogatva osztják meg ennek a kis országnak a lakosságát, ahelyett hogy összefogást hirdetnének. (Miért ne férhetne el mindenki az asztalnál?)

És mi - elkeseredésünkben, tehetetlenségünkben, kiszolgáltatottságunkban - jobb híján döntünk, vagy otthon maradunk (a tartózkodást a törvény nekünk, egyszerű mezeieknek nem teszi lehetővé), a mindennapok során pedig az ellenséget látjuk a másik - szintén saját keresztjét cipelő - ember- és honfitársunkban.

Elég abból, hogy az ország törvényeire (és példamutatásra) felesküdött képviselőknek nincsenek előremutató, kreatív és átgondolt elképzeléseik az ország jövőjét illetően, de mentelmi joguk és számla nélküli juttatásuk van, és adott esetben más elbírálás alá esnek, mint az "egyszerű" állampolgár, miközben parlamenti munkájukat nem végzik az elvárható felelősséggel és kellő odaadással, a parlamenti ülések általában üres padsorok előtt zajlanak.

Hogy az ország vezetésével megbízott pártok az adófizetők pénzéből (is) tartják fent magukat, és ellenőrizhetetlen milliókat költenek egy-egy választási kampányra; hogy kis bűnöket jog és törvény szerint megbüntetnek, de a milliókat, milliárdokat elcsalók megússzák a felelősségre vonást.

Elég abból is, hogy szisztematikusan és felkészülten hülyítik az országot és butítják az embereket a televíziókból érkező reklámokkal és az elképesztően alacsony színvonalú műsorokkal; hogy emberek százezrei - köztük gyerekek - egyre nagyobb szegénységben élnek, de a társadalom és a törvény anélkül hogy hathatós erkölcsi és anyagi segítséget nyújtana nekik, elvárja tőlük, hogy betartsák a társadalmi normákat. Hogy az indulatoktól eltévelyedve - elkövetve a legnagyobb bűnt - magyar magyart öl, miközben fogy az ország lakossága...

Elég a kiszolgáltatottságból, a bizonytalanságból, a reménytelenségből, a félelemből, az egyenlőtlenségből, a csalásokból, az erőszakból, a mutogatásból, a megosztásból.

De! Nem elég a szeretetből, amiről programjában egyik párt sem beszél, amiről egyre kevesebbet beszélünk. Pedig egyre nagyobb szükség lenne arra, hogy egymást szeressük, megértsük. Arra is, hogy megbocsássunk, támogassuk egymást. Hogy közösen, reménnyel és hittel eltelve, szeretettel tudjunk egymás szemébe és előre tekinteni. Dolgozni szeretnénk, és munkánkból - csalások nélkül - megélni, családunkat eltartani, gyermekeinket felnevelni. Élni békében és szeretetben.

Baló István

Budapest