A munkásember egész nap betonozott, de a neki munkát adó mikrovállalkozás vezetője ilyesmiről nem gondoskodott. Igaz, nem is lett volna rá ideje, lévén a nevezett beton simítója, az pedig melegben még gyorsabban köt. A jelek szerint azonban a postás sem érzékeny még a legfokozottabb UV-B sugárzásra sem, s hasonlóan védettek lehetnek az aratók, a gyümölcsszedők és az öszszes hasonló munkakörben dolgozó társaik - amit a pénzért meg kell csinálni, azt délben is meg kell csinálni.

Mindezt azért volt érdemes idekanyarítani, mert az aktuális híradások rendre megemlítik azt is, hogy ilyenkor a munkaügyi hatóság "célellenőrzéseket tart, amelyeken a hivatal azt vizsgálja fokozottan, hogy a hőségben alkalmazandó munkavédelmi előírásokat betartja-e a munkáltató". Kár azonban a hivatalnokoknak valóban ki is menni ebbe a kutya melegbe, segítünk nekik: büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, a magyar munkáltató a hőségben betartandó regulákat vagy betartja, vagy nem. Ha nem, a dolgozó vagy tiltakozik, vagy nem. Ha nem, magára vessen.

Ha igen, akkor viszont számoljon annak következményeivel. A MÁV például nemrégiben nyilatkozatstopot írt elő a munkavégzés konkrét körülményeiről - állítólag hetekig próbálták beazonosítani azt a mozdonyvezetőt, aki tavalyelőtt az internetre felrakott egy képet a vezérállásba tett hőmérőről, amely 49,5 fokot mutatott. (Szakszervezeti megnyilvánulással nem találkoztunk az ügyben.)

Mindebből számos következtetést vonhatunk le, de elsősorban és talán főként azt, hogy akit a megélhetés kényszere olyan munkahelyre sodort, ahol a meleggel egyszerűen nem lehet mit kezdeni, azt védheti elvi alapon bármiféle jogszabály - egy olyan országban, ahol a feketemunka minden szigorítás ellenére nemzeti alapvetésnek számít, hűtött, ízesített munkavédelmi italt negyven fokban emlegetni a ritka kivételek ellenére inkább bosszantásnak hat, mint kiharcolható normának. A szakhivatal bizonyára tiltakozik majd, de mifelénk úgy általában is súlyos gondok vannak a munkavédelemmel.

A válság és a megmaradt munkahelyek értékének növekedése keményen megtörte az állapotok korábbi, kétségkívül beindult javulását - ma a melósok többsége igazából bármit elvisel, csak a megélhetése megmaradjon. Magától értetődik, hogy a hőséget is. Megtörli hát a homlokát, és bár volna kedve odamondani egyet a délben is teljesítményt követelő főnökének, de inkább csendben marad. Sok százezer társával együtt tudja jól, hogy melege akkor lenne igazán, ha kinyitná a száját. Bár a hőség most rekkenő, elmúlik egyszer az is. A melóhely maradjon, az a lényeg.