A szerző okleveles matematikus

A korábban szokásos útvonal - elmegyek az orvoshoz, felíratom a gyógyszert, majd elmegyek a gyógyszertárba, hogy ott kiváltsam azt - 10-15 perces számítógép-használatra egyszerűsödött. Azt hiszem, ez a számottevő változás még jó pár évig nem következett volna be, ha nem kerül piacra néhány különleges hatású - az emberi létre nagy hatást gyakorló - szer.

Az orvosi és gyógyszerészi szakmai közösség a maga bevételi forrását és befolyását féltve folyamatosan kongatja a vészharangot. Érvrendszerük a korai középkor vallásos intelmeinek reinkarnációja: halálos veszéllyel, borzalmas betegségekkel, bűnnel és bűnhődéssel riogatnak bennünket.

A ma állampolgára felelős döntéssel vásárolhat magának autót, házat, lőfegyvert (igaz, korlátozottan) vagy akár komplett villamos erőművet, akár milliárdokért - de nem vehet szabadon magának tíz tablettát teljes áron, kizárólag tíz másik ember közreműködésével és nagylelkű engedélyével! Úgy gondolom, hogy ez a jól megfigyelhető társadalmi jelenség nem fog visszaszorulni, hanem sokkal nagyobb erőre kap a jövőben - ezért az egészségügyi szakmának magába kellene néznie és újradefiniálnia a gyógyszerhez és a gyógyszerhez jutáshoz való viszonyát.

Az internetes vásárlások számának növekedése mögött sokszor adatvédelmi okokat emlegetnek. Ez egyáltalán nem meglepő. Magyarországon a csupán egyetlen recept felírásával kapcsolatos különleges személyes adatok - ha más orvosi ellátás nem történik - a páciens haláláig (sőt még azután is) megmaradnak az illető háziorvosánál, a gyógyszertárban és a társadalombiztosító adatbázisában. A gyógyszertárakban őrzött receptnyomtatványokat a törvény szerint három év elmúltával meg kellene semmisíteni, ám ezt egyetlen gyógyszertár sem tartja be, az elektronikusan tárolt receptadatokat törvényi szabályozás hiányában korlátlan ideig megőrzik.

A gyógyszertárakban az adatvédelmi törvény szinte teljesen ismeretlen. A társadalombiztosító 1998 óta a nem támogatott gyógyszerekhez kötődő személyes adatokat is összegyűjtötte. És tette ezt alkotmányellenesen - az Alkotmánybíróság erre vonatkozó ítélete ez év márciusában született meg végre. Az elektronikus adatokat bizonyos idő múltán meg kellene semmisíteniük - eddig azonban az érintettek semmilyen törvényi rendelkezést nem tartottak be, azaz semmilyen adatot nem semmisítettek meg.

Az ezeken a helyeken tárolt adatok természetesen nem maradnak titokban. Az OEP 2006-tól folyamatosan szivárogtatja ki a páciensek 1998 óta összekapcsolt teljes egészségügyi élettörténetét állami szervezeteknek. Ez év májusában egy informatikai cég klinikákat és kórházakat keresett meg - pénzt felajánlva - a 2007 óta felírt valamennyi recept személyes adataiért, mégpedig orvosok és betegek szerinti csoportosításban. Ez a tranzakció összekapcsolhatta volna a különböző időpontokban igénybe vett ellátások adatait - és természetesen a páciensek tudta és beleegyezése nélkül történt volna meg.

Szegeden 2009 májusában egy kutatókollektíva engedélyt kapott arra, hogy a város több gyógyszertárában átválogassa a receptnyomtatványokat és róluk BNO-kódokat, gyógyszereket jegyezzenek le. Pedig így ismeretlen idegenek kezébe kerülhet vezető tisztségviselők, politikusok, tudósok, színészek betegsége, felírt gyógyszere, sőt lakáscíme is.

Csupán ezek az okok is elegendőek ahhoz, hogy az állampolgárok komolyan mérlegeljék az internet lehetőségeit. Ma a gyógyszertár nem a gyógyuláshoz szükséges szerek biztonságos forrása, hanem szinte egy olyan "nemzetbiztonsági lehallgatóállomás", amelyik az állampolgárok totális megfigyelésére jött létre.

És van egy másik, ugyancsak fontos oldala az internetes gyógyszerhez jutásnak: ez pedig az autonómia és az emberi méltóság kérdése. Az Alkotmánybíróság nagyon szépen fogalmazta meg 2005-ben: "A magánszféra lényegi eleme éppen az, hogy az érintett akarata ellenére mások oda ne hatolhassanak be, illetőleg be se tekinthessenek. Ha a nem kívánt betekintés mégis megtörténik, akkor nemcsak önmagában a magánélethez való jog, hanem az emberi méltóság körébe tartozó egyéb jogok is sérülhetnek."

És mivel az egészségi állapot a magánszféra része, már az is sértheti az emberi méltóságot, ha egy testi probléma megoldásához ismeretlen idegen személyt kell a páciens akarata ellenére igénybe venni. Vannak olyan liberálisnak mondott országok, amelyekben ezt felismerve megteremtették annak lehetőségét, hogy a páciens kérésére a gyógyszerész (vagy a gyógyszertárban dolgozó orvos) is felírhasson vényköteles gyógyszert. Ebben az esetben nincs orvosi felelősségvállalás, hiszen orvosi vizsgálat nem történik, így a gyógyszer szedésével kapcsolatos felelősséget és kockázatot a páciens vállalja fel. Az orvosságot a saját felelősségére szedi!

Jelenleg ez a jogi alapja az internetes gyógyszertárak működésének, ez teszi lehetővé, hogy - akár más országba is - gyógyszert ilyen módon adjanak el. Természetesen ezekben az országokban a receptadatokból nem építenek minden állampolgárra kiterjedő adatbázist.

Mindehhez hozzá kell tenni, hogy egy gyógyszer az egyes ember szervezetére különböző hatásokat válthat ki. Ezek között nemcsak a várt kedvezőek következhetnek be, hanem előfordulhatnak kellemetlen mellékhatások is. A gyógyszer alkalmazása előtt nem árt tisztában lenni a fennálló egészségügyi probléma minden vetületével, ezért különféle diagnosztikai és kiegészítő vizsgálatokra kerülhet sor.

Ez okból a gyógyszer felíratása a páciens oldaláról nézve esetleg nem csupán egyetlen orvos bevonását jelenti, hanem azt is, hogy kénytelen alávetni magát hosszabb-rövidebb kiegészítő tortúrának, adott esetben megalázó vizsgálatnak és kényszeradatgyűjtésnek. Folytatva az egyházi hasonlatot: előbb gyónás, majd a kirótt penitencia elvégzése után jöhet a feloldozás. Persze még ezután sem biztos, hogy azt kapja meg a páciens, amit szeretne, előfordulhat, hogy a probléma megoldásában az orvos és beteg között véleménykülönbség van, és az orvos megtagadja a gyógyszer felírását.

Az "egészségügy" oldaláról nézve természetesen érthető, hogy az ott dolgozók nem részesítik előnyben a tüneti kezelést, és inkább hosszú távú perspektívát kínáló megoldásban gondolkodnak. Ez azonban konfliktusba kerülhet a páciens egyéni autonómiájával, saját önrendelkezési jogával, amikor magánszférájának csupán minimális sérelmével szeretne lehetőleg gyors megoldást.

De vajon lehet-e ilyen esetben az orvos által kijelölt út elfogadására kényszeríteni a pácienst? Attól tartok, hogy Magyarországon és még sok más országban is a válasz egyelőre az, hogy igen. Miközben a fejlett társadalmakban jórészt mindenhol teret nyert az egyéni autonómia tisztelete, az egészségügyben még mindig tapasztalható egy nem indokolható alárendeltségi viszony az orvos és betege között. Nekem azonban úgy tűnik, hogy a technikai fejlődés kezdi lerombolni ezt az utolsó bástyát is.

Az egyik érintett gyógyszergyár felismerte az ebbéli gondok gyökerét, és 2008 novemberében javaslatot nyújtott be az Európai Unió hatóságainak: bizonyos keresett termékek legyenek vény nélkül kaphatók. Ez vélhetőleg megoldotta volna a jelenség minden mai problémáját, és a páciensek visszatértek volna lakóhelyük - és hazájuk - patikájához. Az orvosi lobbi azonban gyors ellentámadásba ment át - ennek az lett a vége, hogy a cég visszavonta a javaslatát.

Jól látszik ebből, hogy az orvostársadalom folyamatosan jogot formál arra, hogy megfigyelje és ellenőrizze és irányítsa a páciensek magánéletének minden négyzetcentiméterét. És látszik az is, hogy - ha már a gyógyszergyár jelentős anyagi haszonra tesz is szert - az orvosok sem akarnak a hasznot hozó folyamatból kimaradni. Persze - úgymond - "a mi érdekünkben"!

Némelyik EU-tagállamban gyakorlat a gyógyszertári receptfelírás, ám a többi tagállamnak sikerült egyoldalú moratóriumra kényszeríteni őket olyan módon, hogy más tagállamok állampolgárai számára nem teszik lehetővé az internetes vásárlást. Így aztán marad Észak-Amerika. Itt a törvény kötelezi a gyógyszerforgalmazókat, hogy ellenőrző kérdéseket tegyenek fel, amelyek során tisztázzák, hogy a megrendelő tudatában van-e annak, hogy mit és miért rendel, valamint kérdéseket tesznek fel arra nézve is, hogy nem áll-e fent valamilyen körülmény, amely esetén a gyógyszer szedése egyáltalán nem javallt. Ha ilyen kérdésekkel nem találkozunk, akkor máris érdemes gyanakodni, mert feltehetően illegális kereskedővel kerültünk kapcsolatba.

Amikor azonban egy magát és székhelyét felfedő, jogszerűen működő és hatóságok által ellenőrzött gyógyszertárba lépünk be, megbízható módon vásárolhatunk. Szeretném megnyugtatni az éppen gyógyszert rendelő polgártársaimat, hogy jól döntöttek. Sikerült emberi méltóságukból egy kis szeletet megmenteniük.