A kánikulában is megszervezik a szabadságolások rendjét, mindig lesz valaki, aki egy vagy több mikrofon közelében lecsap a kormányra, a magával kezdeni mit sem tudó MSZP-re, a szerintük képmutató, de a népnyúzásban végül is partner SZDSZ-re, valamint a "kétlaki" MDF-re. Talán jut néhány szó a Jobbikra is, bár arra a teóriára már nehezen találni vevőt, hogy a csapat a szocialisták szárnya alatt született, s az MSZP, valamint a titkosszolgálatok kasszájából pénzelik.

Határozott elítélésükre - úgy tűnik - sem a Fidesztől, sem az államfőtől, sem a nagy, történelmi egyházaktól nem lehet számítani. Kínos ugyan, hogy Szegedi Csanád gárda egyenruhában tett esküt az Európai Parlamentben, fotója bejárja majd a világot, de ezen is túlleszünk valahogy.

Orbán Viktor páholyból nézheti, mi folyik odalenn: mulatságos, ahogyan nem is oly rég még komolynak hitt ellenfelei egy politikai bohózat résztvevőivé válnak. Bolond lenne megszakítani az előadást, sürgetni a végét, mikor olyan szórakoztató, ahogy a szereplők viselkednek. Igaz, hogy nem ő a dramaturg, de legalább akkora élmény, ha úgy teljesül egy vágyott forgatókönyv, hogy tenni se kell érte.

Fölsorolni is fölösleges, mennyi hiba, fantáziátlanság, kicsinyesség, inszinuáció, sértődés, sunyiság, hitvány alku és lenyúlás szegélyez egy totális bukáshoz vezető utat - talán a rendszerváltozáskor találkozhattunk ennyire árulkodó rövidlátással, átlátszó gyarlósággal, a túlélni akarás egyéni és verítékszagú formáival.

Hová siessen Orbán? Ha papíron nem is, a valóságban bizonyos területeken már rég hatalmon van. A vállalkozói világtól a különböző apparátusokig lesik kívánságait, igyekszenek kimondott vagy kimondatlan elvárásaihoz igazodni, a lépésváltás, az igazodás látványos agónia esetén már jóval a választási processzus előtt megkezdődik.

Tulajdonképpen a "reménytelenség kormányával" sincs baj, ismételgetni kell róluk, hogy bűnözők meg adócsalók, különben pedig tegyék, amit tenniük kell, többszörös présbe zárva - a szocialisták frusztrációjától a szabad demokraták elvtelenségéig ősszel sok mindenre föl kell készülniük, s közben 24 órás őrséget tarthatnak a kaszsza- és káderkulcsok felett. Lecke a javából. Ha kitartanak, jó, ha nem, úgy is. Egy-két intézkedésüket látványosan el kell törölni, a többit továbbvinni, a szükséghelyzetet a felelősségre vonással összekapcsolva időt nyerni. Megoldható ez már csak azért is, mert az Orbánéktól idegenkedők jelenleg már azzal kénytelenek szembesülni, hogy a destabilizálódás és a további radikalizálódás ellen a Fidesz teheti a legtöbbet.

A Fidesz számára az igazi kérdés, hogy közhírré tegye-e - ennek felelősségével ő is számol. Hogy elárulja-e: legnagyobb ellenfelének mától a Jobbikot tartja? Hogy nyíltan kiálljon-e amellett, hogy a törvények semmilyen tekintetben nem tehetők zárójelbe, nem szabdalható pártérdekekre a jogállamiság, nem sérthetők meg a demokrácia alapelvei? Mit nyer, mit veszít, ha ilyen értelemben is a stabilizáció letéteményesének mutatkozik? Leszokhat-e egyáltalán azokról a szónoki fordulatokról, amelyek a fentieket cáfolják? Találna-e ehhez annyi szövetségest, mint amennyinél csalódást okoz? A távolság beméréséhez mit súg a szíve, s mást-e az esze?

A Fidesz már csak azért is kivár, hogy ezekre a kérdésekre minél később kelljen válaszolnia.

Orbán és Szijjártó érkezik a Fidesz választást elemző gyűléséről. Szerintük nekik nincs mit elemezni