A náci beszéd szabadsága
A szégyent nehéz lett volna elviselni. Ezzel együtt az európai szélsőjobb jelen lesz az EP-ben, ami önmagában is bizarr. A pártok legtöbbje Európa-ellenes és fő vezéreszméjük, a gyűlölet, kifejezetten nem eurokomform.
Az EP-választások legnagyobb szenzációját a brit, holland és a magyar szélsőjobbosok sikere keltette. Kevésbé volt érdekes, hogy Németországban, Spanyolországban, Lengyelországban a szélsőjobb nem kapott mandátumot, Franciaországban pedig visszaesett a támogatása. Le Pen kiszorítását lehet kevéssé ízléses kreatív jogalkotásnak mondani, de célszerű volt. A szélsőséges pártok és vezéreik ugyanis a nyilvánosság által élnek. A jog kreatív kezelése - bizonyos keretek között - hatásos lehet ellenük.
Több európai jogrendszer tiltja azon eszmék a terjesztését, amelyek a szélsőjobboldal legfontosabb táplálékai. Ilyen a holokauszttagadás, a faji uszítás, az idegengyűlölet több megnyilvánulása. A régi demokráciák egészen jól együtt tudnak élni e korlátozó jogszabályokkal, amelyek a szabadságjogok újdonsült elkötelezettjei számára elfogadhatatlanok.
Talán a történelmi emlékezet teszi. A népek, amelyek végrehajtóként vagy cinkosként más népek kiirtásában részt vettek, nem engedhetik meg a gyilkos indulatok felejtés általi visszatértét. Mert ez a szabadság, a szólásszabadság végét is jelentené. A magyar Alkotmánybíróság viszont irtózik a korlátozástól, mintha éppen kommunista restauráció fenyegetne.
A szélsőjobboldal képtelen frakciót alkotni az EP-ben. Vannak egzotikus tömörülések, de ezek nem bírnak "parlamentáris barna tömbbé" szerveződni. A nyugati szélsőjobboldalnál is feltűnnek az antiszemita jelszavak, ám ezeknek a pártoknak fontosabb céljuk van: a muzulmán bevándorlók elleni küzdelem. Közben a bevándorláselleni kampány nem csak a muzulmánok, de az EU keleti fele ellen is irányul.
A régi EU szélsőjobbja nacionalista, bezárkózó, ám aligha neonáci. A keleti EU szélsőjobboldali pártjai ellenben régi nácik. Jelképeik, szóhasználatuk, irományaik a XX. század első felére utalnak. A régi nácikat dicsőítik a balti államokban, ahogy Bulgáriában, Romániában, Szlovákiában és nálunk is. A keleti EU neofasisztái antiszemiták és holokauszttagadók - de programszerűen kisebbséggyűlölők is. A kisebbségi cigány, török, orosz, s persze magyar is.
Elemzők azt mondják, hogy térségünkben a rendszerváltás, majd a globalizáció kárvallottai szállítják a talpasokat a szélsőjobbnak. Nyugtasson meg minket, hogy a szélsőjobb a legtöbb EU-országban a politika perifériáján van. Ám nyugtalanítson, hogy egyre inkább ők diktálják a közbeszédet. A szélsőjobb képes politikai uralomhoz közeli tényezővé is lenni ott, ahol a mérsékelt jobboldal átveszi témáikat és stílusukat. Szalonképessé teszik a náci beszédet, aztán a náci jelképeket, s elég gyorsan a náci tetteket is. Most még csak titokban ütnek, verekednek, dobnak Molotov-koktélokat, ölnek romákat. De már nyíltan beszélnek róla. Nincs politikai korrektség többé!
