A július 4-i eseményeknél nem egészen erről van szó. Jó lett volna, ha a miniszter úr (vagy a rendőrség) megmondja, mi is pontosan az ítélet, kit és mire kötelez. A jogállam egyik alapja ugyanis a jogbiztonság. A hivatkozott döntés pedig egyelőre senkinek nem áll rendelkezésére, nem egészen világos, minek alapján jutott a rendőrség és a miniszter úr az általuk hangoztatott következtetésre.

A Magyar Gárda feloszlatásáról szóló másodfokú határozat szóbeli indokolásából közzétett részletek ugyanis éppen annak az ellenkezőjét támasztják alá. Tudomásom szerint eddig senki nem vonta kétségbe az idézetek hitelességét. A Vajnai kontra Magyarország-ügyben pedig ettől függetlenül valóban a mostani rendőrségi és miniszteri értelmezés ellenkezője fogalmazódott meg. Ha pedig ez így van, akkor okkal vetődik fel a kérdés: ki próbálja meg kikezdeni a jogállam alapjait? Egyelőre abból kell kiindulni, hogy a kifogásolt egyenruha viselése - miként a vörös csillagé - a véleménynyilvánítás szabadságának része.

Általános érvénnyel ennek az ellenkezőjét nem is mondhatja ki a bíróság, mert egy jogállamban az igazságszolgáltatás nem magatartási szabályokat létesít, még csak nem is értelmez normatív módon büntető vagy szabálysértési tényállásokat (pláne nem polgári perben), hanem egyedi jogvitákat dönt el. Ez is a jogállam alapjaihoz tartozik. Meg az is, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. Ha tehát a gárdisták öltözete mégis az alkotmány által védett szabadság kifejezése (amit egyelőre semmilyen bizonyíték nem cáfol), úgy a sérelmet éppen azok okozták, akik a jogok oltalmazására hivatottak.

Baj volt már a bejelentések kezelésével is. Az ORFK Szóvivői Irodájának július 7-i közleménye értelmében lett volna egy szabályosan előkészített július negyediki rendezvény a Kossuth térre, de a bejelentő módosítása révén a Szabadság térre tevődött át a tervezett helyszín. Ez viszont - a rendőrség szerint - nem minősült közterületnek. Azért tisztességesebb lett volna, ha a közlemény megemlíti: éppen a rendőrségnek az előzőleg kiszemelt területhez kapcsolódó figyelmeztetéseire tekintettel, sőt: Forintos Katalin főhadnagy kifejezett kérésére változtatta meg elhatározását a bejelentő.

Ez történt június 21-én 18 órakor. Június 23-án pedig már az ORFK közleménye szerint kézbesítették a végzést arról, hogy a Szabadság tér nem közterület. A kérdés csupán az: mikor tudta meg a rendőrség, hogy a hely használatát másnak engedélyezték. Miért nem az egyeztetés alkalmával tájékozódtak? Fel kell tételezni, hogy akkor még minden rendben volt a Szabadság térrel. Ha pedig később "adták ki" a teret, akkor már a bejelentett rendezvénynek volt elsőbbsége, nem csupán az időrend, hanem a gyülekezési jog kiemelkedő védettsége miatt is.

Ha pedig a Szabadság tér nem közterület, akkor semmiféle bejelentésre nincs szükség. A rendezvény minden további nélkül megtartható. Értelemszerűen a kulturális esemény szervezőivel kellett volna egyeztetni. Ma már tudjuk: nem volt olyan program a téren, ami mellett az eredeti gyűlés ne fért volna el.

Az ORFK azt is közölte, hogy a július 4-re bejelentett többi rendezvény megtartását megtiltotta. Ehhez nem volt joga. Az "engedély nélküli gyűlés" fogalmát gyakran használó közbeszédhez képest hangsúlyozni kell: Magyarországon a demonstrációk nem engedélykötelesek, előzetesen egyáltalában nem tilthatók be, ha semmiféle kivételes jogállapot nem áll fenn, márpedig nem állt fenn. A kommünikében hivatkozott törvényhely mindössze annyit mond: "Ha a bejelentéshez kötött rendezvény megtartása a népképviseleti szervek vagy a bíróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné, vagy ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható, a rendőrség a bejelentésnek a hatósághoz való beérkezésétől számított 48 órán belül a rendezvénynek a bejelentésben megjelölt helyszínen, vagy időben való megtartását megtilthatja". Nem lehet tehát a helyszínre és az időpontra együttesen megtagadó határozatot hozni.

Jogállamban elvárható, hogy a rendőrség indokolja a döntését. Ezzel szemben a közzétett anyagok egyáltalában nem jelölik meg a törvényi okot.

Az mindenesetre kiderült, hogy az Erzsébet térre semmiféle tiltás nem volt. A közlemény pedig nem tartalmazza, hogy a több bejelentett - de megtiltott - rendezvény közül melyik volt az Erzsébet téri. A mondottak szerint az jogellenes nem lehetett, hiszen ha egy helyszín nem fogadható el, úgy a gyűlés másutt történő megtartása törvényes. Mindaddig, amíg bűncselekmény, vagy más jogsértés nem történik.

Ha bejelentéshez kötött rendezvényt tiltó határozat ellenére tartanak (a rendőrség ezt állítja az Erzsébet téri történésekről), akkor beáll a rendőrség azonnali, mérlegelés nélküli oszlatási kötelezettsége. Így viszont nem jogszerű az ORFK közleményének az a kitétele, miszerint a gyűlés felszámolására, sőt: az ezt megelőző figyelmeztetésre is csak akkor került sor, amikor az összejövetel elvesztette békés jellegét.

De vajon miért borult fel a nyugalom a Gödörnél? A július 7-i rendőrségi tájékoztató szó szerint a következőket mondja: az embereket "...a jelenlévő rendőri erők parancsnoka tájékoztatta, hogy megtiltott rendezvényen vesznek részét, és felszólította őket, hogy a jogsértéssel hagyjanak fel, és a területről a Károly körúton az Astoria irányába távozzanak. A felszólítást órákon keresztül, újra és újra megismételték, azonban az összegyűltek ennek nem tettek eleget, egymásba fonták karjaikat és leültek a földre, ezzel is demonstrálva ellenszegülésüket. A rendőri állomány a jogsértő magatartást tanúsítók személyazonosságának megállapítása érdekében igazoltatást kezdeményezett".

Egy jogszerűnek vélt felszólítást órákon keresztül ismételgetni anélkül, hogy annak komolyságát cselekvéssel (oszlatással) támasztanák alá: enyhén szólva is súlyosan szakszerűtlen.

Egy másik rendőrségi közlemény (BRFK kommunikációs osztály, július 4. 19.09) szerint "17 óra után kezdtek gyülekezni az emberek az Erzsébet téren, a jogerős bírósági ítéletben megfogalmazott okoknál fogva a Magyar Gárda egyenruháját viselő személyeket kezdték meg a rendőrök előállítani". Ám a polgári perben nem határoztak és nem is határozhattak meg olyan okokat, amelyek előállítás alapjául szolgálhattak volna. Hét óra után már 70 embert bevittek, ami az ORFK július 7-i közleményében említett körülbelül 500-as létszámhoz képest csekélynek nem nevezhető. Hogyan lehetséges, hogy az országos főkapitányság csupán igazoltatások kezdeményezéséről tudott? Hogyan fér össze mindez az órákon keresztül tartó ismételgetéssel? A rendőri publikációk közötti ellentmondások nem oldhatók fel az alkotmányos demokrácia kultúrájában.

A jogállam alapjait nehéz kikezdeni, ha azokat - legalábbis a rendőrség alá - le sem rakták. Ebben a tekintetben a rendszerváltás óta nem javult a helyzet, sőt! Csak egy példa: az utolsó szocialista szolgálati szabályzat szerint a törvénysértő parancsok megtagadása kötelező volt, most elvárják el az állomány tagjaitól azok végrehajtását. Kíváncsi lennék, mi erről a miniszter úr véleménye.

A szerző ügyvéd