- Visszafoglaljuk az országot!

- Mi van?

- Hát tőletek...

- Jól vagy, Feri?

- Reszkessen az összes komcs...

- Zsidó, cigány..., ismerem. Sör?

- Még szép!

- Emlékszel, amikor...

- Rend lesz itt. Kisöpörjük a szemetet, aztán...

- Ferike. Söpör, szemét... Rendben van, csak már mocskosul unom.

- Mert te is közéjük tartozol, és félsz.

- Mitől félek, Feri? Mi az anyámtól félek?

- Hogy majd futhattok.

- Inkább igyunk. Egészségedre!

- Egészségedre! Hú, de csúszik... Ezt a hét évet nem lehet büntetlenül túlélni.

- Ferike, így nem lehet inni...

- Nem lehet büntetlenül túlélni!

- Akkor tegyél feljelentést vagy kiabálj a téren, cseszd meg, de hadd igyam meg a sörömet! Meghülyültél?

- Te hülyültél meg, amikor beálltál közéjük!

- Kik közé? Hová?

- Hát a táncoshoz meg a többihez.

- Tíz éve nem találkoztunk, és most ilyen baromságokat beszélsz? Miért nem azon röhögünk, hogy évekig mi voltunk a kispálya királyai?

- Az tényleg jó volt...

- Jó hát, Feri.

- Te felívelted, én meg, huss, bólintottam... Emlékszel, amikor odamentél a Macskajancsihoz, hogy neked, öreg, van-e itt ilyen, mert nekem igen? És akkor odamutattál középre, a címer helyére?

- Igen, igen... Hú, Feri, még most is beleborzongok, amikor serdülőben először felvehettem a meggypiros, címeres mezt...

- Azt a rohadt Kádár-címerest...

- Ezt nem hiszem el.

- Miért, büszke vagy rá, hogy az volt rajtad?

- Ha egyszer akkor az volt a címer, mi a nénikémet csinálhattam volna? Addig nem leszek válogatott, Jani bá, amíg koronás nem lesz a címer?

- Már akkor is szeretted őket. Ezeket a...

- Ferike, baszki, süt a nap, hideg a sör, béke van, hagyd már abba!

- Fáj az igazság?

- A te baromságod fáj! Régen annyit röhögtünk; fociztunk, csajoztunk, cigiztünk... Meg amikor versenyrecskáztunk a Samantha Fox-poszterre... Hehe, hehe... Emlékszel? jöttél ki a vécéből, hogy kész vagy, én meg közben vörös fejjel sikáltam anyádék új perzsaszőnyegét...

- Vörös fejjel... Mi az, megszólalt benned Freud bácsi?

- Te beteg vagy, Feri...

- Az a különbség, hogy én igazi, rendes hazafi vagyok, te meg...

- Én meg? Honnan tudod, hogy én milyen vagyok? És akármilyen is vagyok, az miért kapásból rosszabb, mint amilyen te vagy? Csalok? Embert ölök? Hogy' fel tudsz húzni...

- De te ott dolgozol...

- Hol, Feri? Hol? Az agyam elszáll... Olvasod? Olvasod?

- Olvasom.

- Akkor tudod, hogy itt van ilyen vélemény meg olyan vélemény, ide ír ez meg ír az... Most miért is magyarázkodok, Feri?

- Jó, bocs. De az a negyven év...

- Ajvé... Akkor most mindenki legyen öngyilkos?

- Újra végig kell gondolni a felelősök és a bűnök kérdését. És a rosszaknak a börtönben a helyük.

- Hú, de hivatalos vagy! Értettem, kapitány, irány a Csillag!

- Tudod, kikről beszélek. Akik elk...

- Akkor majd a választásokon elhajtják őket a retkesbe, Ferike. Különben is, én izéltem el?

- Ti...

- Baszd meg, te tanult ember vagy: mitől lettél ilyen egyszerű?

- Én csak azt mondom: új rendszer kell! És azokat az értékeket tartom kötelező érvényűeknek, amiket mi propagálunk. Ez a fontos. Negyven évig az volt, amit ők akartak, amit ti akartatok...

- Na jól van, Ferike, ezt most hagyjuk abba. Szerinted van itt ők meg mi, jobboldal meg baloldal? Van itt egy normális párt?

- Van. Az enyém normális, és...

- Feri, nézz már körül, nézz már meg néhány vagyonnyilatkozatot! Sírógörcsöt kapsz. És ott nincs ügynök? Nincs olyan, aki a Kádár-rendszer seggét nyalta? Nincs offshore-os? Nincs olyan, akit anynyira elnyomtak, hogy a pártállam állandóan kitüntette?

- De most tönkre van téve az ország. A haveroknak adták a megbízásokat... Ugyanazok a módszerek, mint negyven éven át!

- Ez így volt, így van és így lesz, akárki lesz hatalmon. Törit végeztél, és én mondom neked? Szép... Még egy sör?

- Jöhet. Emlékszel, amikor a Pista bá felesége foci közben meztelenül kijött az erkélyre?

- Hát az óriási volt, Feri... Szinte lelógott a melle a földszintre...

- Huhúúú... És amikor ragasztóval Modern Talking-képet égettünk a beton közepén, és elkezdett ordítozni a Bazmeg Bazmeg? Hihetetlen, hogy az mindig hogy bazmegozott! Emlékszel? Kihívom a tűzoltókat, bazmeg, ők szétrúgják a seggeteket, bazmeg, büdös szipusok, bazmeg!

- El is húztunk...

- Apropó, tudod, mi van most a Bazmeg Bazmeggel?

- Nem én.

- A baromja a Munkásp...

- Könyörgök, ne kezdd megint!

- Azt hittem, érdekel...

- De nem! Jöttök, futás, oké, de most inkább igyunk. Az megvan, amikor a Tomek a pingpongasztalon ledöntötte a Cumikát, és...

- Indulok én is.

- Micsoda?

- Indulok én is.

- Te?

- Most mit vagy úgy meglepve? Indulok a körzetben.

- Így már értem...

- Mit értesz?

- Hogy miért nyomod nekem ezt a szöveget, Feri.

- Szeretném, ha te is közénk...

- Ferikém, én nem tartozom sehová. Ha koldust látok, baloldali vagyok, ha modernizációról van szó, jobboldali, ha a homoszexuálisokról, liberális, ha valaki a gyermekeimmel akar szórakozni, szélsőjobbos... Na jó, ezt ne vedd komolyan. Igyekszem, hogy is mondják?, ideológiáktól mentes, kvázi normális ember lenni.

- Véded a buzikat?

- Na, hagyjál, Feri...

- Ezzel a gondolkodással nem fogsz sokra menni.

- Te beszélsz? Apád párttitkár volt, a nagyfatertól is milyen nyaralót örökölt, úgy töltötték fel a telek végét, hogy szépen belesimuljon a Balatonba... Emlékszel, mennyit szórakoztunk ott, Feri?

- Nem. Már nem emlékszem.