Az esetleges magas hőfokú magyarkodásra persze maga a pozsonyi jogszabály jelenti a legnagyobb késztetést, amely élből kihívás az ottani magyarság számára és szinte automatikus reagálási kényszerbe hozza az anyaországot. Egyszerűen nem teheti meg, hogy szó nélkül asszisztálja végig a velünk azonos nyelvet beszélő embercsoport magalázását. Ez annál is kevésbé lehetséges, mert Robert Ficóék semmi olyat nem tettek a nyelvi diszkrimináció becikkelyezése óta, ami akárcsak békítő gesztusnak is volna mondható. Ennek éppen az ellenkezője érzékelhető - a pozsonyi kormány feje magyar irredentizmusról delirál, jobb keze: Ján Slota pedig "háborús veszélygócot" lát déli szomszédjában. Vagyis a törvény elfogadása miatt megfogalmazott eddigi, (nagyon is mértéktartó) magyar aggodalmakra Pozsony aránytévesztő módon reagál. Következésképpen: komolytalanul. Ezért nem légből kapott a feltételezés, hogy Ficóék valójában provokálni akarnak, ami persze a pártközi kerekasztalnál megemelheti a politikusok adrenalinszintjét. Ez, a jelekből ítélve, cseppet se volna ellenére Pozsonynak.

Annál kevésbé kellene bemenni ebbe az utcába akkor, amikor a pártok közös álláspontra próbálnak jutni a pozsonyi mélyütésekre adandó magyar válaszokat illetően. Ebben a vállalkozásban ugyanis kizárólag egyetlen szempont lehet mérvadó: hogyan segíthetünk hatékonyan a szlovákiai magyar kisebbségnek a számukra megkülönböztető rendelkezéseket tartalmazó jogszabály hatásainak tompításában, az eddigi nyelvi status quo helyreállításában. Minden más megközelítés - bár pártpolitikai megfontolásokból csábító lehet - eltávolítana ettől a céltól. Márpedig az ottani magyarság régóta világosan jelzi számunkra a véleményét ilyen ügyekben: amennyire utálja és féli a szlovák nacionalizmust, pont annyira idegenkedik ennek magyar válfajától is. Joggal tart ugyanis attól, hogy az utóbbi csak olaj a tűzre - ennek pedig mindig az ottani magyarok látták kárát.

Ha a magyarországi pártok mindezt nem tévesztik szem elől, konzultációik hasznosak lehetnek. Ellenkező esetben csupán a bajt tetéznék és a pozsonyi nacionalista kurzus fantazmagóriáihoz adnának muníciót. Arról nem is beszélve, hogy a nemzetközi intézményeknél hiteltelenítenének minden magyar kezdeményezést, amely a szlovák államnyelvtörvény anomáliáira kívánná felhívni a figyelmüket. Pedig ez a kialakult helyzetben elkerülhetetlennek tetszik. Kétoldalú alapon most teljesen kilátástalan bármit elérni Pozsonynál a szóban forgó jogszabály ügyében. Kár a fáradságért. Ezek után nemigen marad más hátra, mint az illetékes európai fórumok elé tárni a problémát. A siker esélye itt sem túl nagy, eredmények is csak hosszabb távon képzelhetők el - akkor is legfeljebb úgy, ha idehaza a politikusok és a civil szféra összehangoltan, szívósan és határozottan hajlandók képviselni egy jó, magyar nézőpontból fontos ügyet.

E tekintetben a kezdődő pártközi konzultáció az első lépés. Vagy előre - vagy hátra.