Fojtogatja, mégpedig a bizalom hiánya. Feltűnő, milyen gyors egymásutánban csappant meg a kormány hite néhány, az államot működésben tartó intézmény vezetőjében. Ami még feltűnőbb: nincs koherens, elfogadható szakmai magyarázat. Csak utalások, sejtések. Az érintettek előbb olvassák a sajtóban a hírt a távozásukról, mintsem hivatalos értesítést kapnának.

A technika persze nem új keletű, de mégis meglep, mert ehhez ízig-vérig magyar politikusnak kell lenni. Az adószakértőből pénzügyminiszterré lett Oszkó Péternek kevesebb mint három hónap elég volt, hogy elsajátítsa a "mesterfogásokat". Egy kis megszellőztetés a távozásról, egy kis kiszivárogtatott minisztériumi bűnlajstrom (lásd PSZÁF), és a célba vett személynek nem marad más választása, mint lemondani. Ugyanis nincs kivel, nincs miről szakmai vitába szállnia: a levélről nem tud a tárca gazdája, a sajtóban megjelent értesülést a minisztérium nem kommentálja. Az üzenet így is célba ér: valami nem stimmel Farkassal, Tátraival.

Kell-e csodálkozni azon, hogy ebben az információszegény helyzetben egyetlen következtetésre lehet csak jutni, s ezt rendre segíti a menesztettek vagy annak közelébe jutók magyarázata is. Arra, hogy a politikusok megint kavarnak. Összevesztek, összeálltak - akármilyen kombináció elképzelhető, a vége ugyanaz: valaki kegyvesztett lett, ezért mennie kell. Hogy hellyel-közzel megállta a helyét, vagy portásnak se lett volna szabad alkalmazni? Manapság sokadlagos kérdések - pedig elsődlegesnek kellene lenniük.

Mint ahogy az a kérdés is keresi válaszadóját, hogy miért lettek ilyen sürgősek a vezérváltások. Vajon hol van az a kormányzati előterjesztés, amelyikben logikusan levezetik, milyen haszonnal jár a menesztés a szervezet munkájára? Amelyikből kiderül, milyen, az intézmény egészét érintő átalakításba ágyazható a vezetők eltávolítása. Ezekről az összefüggésekről nem esik szó.

A Bajnai-kormány egy évre kért felhatalmazást. Ideje lenne eldönteni, hogy mi fér bele ebbe az időbe. A válságkezelés igen. Az állam működésének újraértelmezése biztos nem. A munkát persze el lehet kezdeni, ha úgy gondolják, a következő kormány majd folytatja. Nagyobb összeget azért nem tennék fel erre. De ha belevágnak, akkor legyen világos a cél, és jusson el az üzenet a közvéleményhez. Én lélegzet-visszafojtva várom a tájékoztatást.