Pröhle úr megütközik azon, hogy a határnyitás alkalmából Budapestre érkező német külügyminisztert, Frank-Walter Steinmeiert "aggodalommal töltötte el Orbán Viktor esztergomi beszéde, melyben a magyar nemzet európai képviseletének jelentőségéről beszélt". De Pröhle úr szerint nem is ez volt a legnagyobb baj. Sokkal inkább az, hogy a német külügyminiszter előzőleg Prágában együtt "früstökölt" a szlovák és a cseh külügyminiszterrel. Volt nagykövetünk ezt "különösen furcsának" és "nem szerencsés" gesztusnak nevezte. Feltehetően azért, mert meggyőződése szerint ők ott hárman sonkás tojás és narancslé fogyasztásával álcázták egy olyan szövetség megkötését, amelynek célja Magyarország letörlése Európa térképéről. Gonddal ápolt üldöztetési mániánk lassan nemzeti karakterré fejlesztett megnyilvánulása ez. Tényleg nem jutott eszébe az egykori magyar diplomatának, hogy Steinmeier Prágában reggelizés közben is elmondhatta kormánya nagyon is éles kifogásait a Benes-dekrétum ellen, amelynek sok ezer német áldozata is volt? Ezt egyébként ő is, kormánya is sokszor megtette nyilvánosan és diplomáciai tárgyalásokon egyaránt. Berlinben emlékművet építenek a hitleri Németország által kirobbantott második világháború alatt és után hazájukból elüldözött lengyel, cseh, szlovák, magyar és német kitelepítetteknek. Az EU-ban bizony a problémákat civilizált beszélgetések, tárgyalások s igen, közös "früstökölések" során szokták megbeszélni, és nem öklöt rázva üzengetnek a határról. Ezt a stílust persze nemcsak nekünk kell megtanulnunk, hanem a velünk együtt, évszázadokon át egymás gyűlöletére szocializálódott szomszédainknak is. A szlovák nyelvtörvény, a magyar államelnök autójának átkutatása a román határon nekik is szégyenük. Ez a viselkedés éppen úgy nem illik Európába, mint a szörnyen igazságtalan trianoni döntés kiigazítására irányuló törekvés hetven év után. Az EU egyik alapelve a status quo. Ezt a csatlakozásunkat megelőző tárgyalásokon sokszor elmondták, s mi aláírtuk. Nekünk nem határkiigazításra kellene törekednünk - még úgy se, mint Orbán tette, aki a Kárpát-medence magyarjainak közös európai képviseletéről beszélt. Sokkal inkább a határainkon kívül élő magyarok kisebbségi jogainak tiszteletben tartását, bővítését kellene szorgalmazni. Ebben elkötelezett partnerünk az EU.

Az igaz, hogy "Magyarországnak mostanság igen rossz a híre Németországban". Nem emlékszem rá, hogy a forradalom utáni megtorlás kádári évei óta ennyire rossz lett volna. De ennek nem a "kormány bukdácsolása", a gazdasági helyzetünk az oka, hanem a nacionalista, antiszemita jelenségek. A hatvannégy vármegye visszaállítását követelő mozgalom, a Magyar Gárda, a nyíltan nacionalista és antiszemita párt 14 százalékos választási eredménye, a holokausztemlékmű megcsúfolása disznólábakkal. És persze az, hogy a legnagyobb ellenzéki párt mindezzel kapcsolatos magatartása kétértelmű. A konzervatív Die Welt szerint a Jobbik nem lehetett volna sikeres az EU-parlamenti választásokon, "ha a Fidesz 2006 óta nem teremtette volna meg a nemzeti kirekesztés általános légkörét".

A nacionalista, revansista légkör kialakításában jelentős szerepe van annak az Orbán Viktornak, aki ma a Kárpát-medence magyarságáról mint egységről beszél, és aki korábban autóján Nagy-Magyarország-matricával ment Romániába. Kérem Pröhle urat, csukja be a szemét, és próbálja elképzelni: Angela Merkel és Nicolas Sarkozy autója találkozik Kehlnél, a két országot összekötő Rajna-hídon. Merkel Mercedesén matrica, amely Elzász-Lotaringiát német tartományként tünteti fel. Sarkozy Citroënjének szélvédőjén pedig a Saar-vidéket is magában foglaló Franciaország-térkép akadályozza a tiszta látást.

Ugye elképzelhetetlen, Pröhle úr?!

A szerző újságíró