Budapest nagy dobása
Az Európai Unióban egyre nagyobb teret nyernek a "transzregionális" szerveződések, melyek jellemzően valamilyen közösen birtokolt természeti kincs köré épülnek. Ezek az országhatárokon átívelő új formációk megkérdőjelezik a hivatalos uniós intézmények mindenhatóságát, s egyre erősebb lobbierőt képviselnek. Jó példa az ilyen új típusú területi szerveződésre a francia-olasz városszövetség-lobbi által menedzselt Mediterrán Unió, mely a Földközi-tenger nyugati medencéjét, az észak-afrikai s a balkáni országokat hozza össze. Az új piacok integrálása mellett más célt is szolgálhat a transzrégió. A balti régiónak például határozott identitáserősítő funkciója van a balti országokban.
A Duna-régió is ezen szerveződések sorába léphet. Kérdés, hogy a Duna által összekötött, nagyon különböző helyzetben lévő országok, nagyon különböző érdekei, elképzelései közül Németországtól Oroszországig melyik mennyire érvényesül. Németországban Baden-Württenberg és Bajorország próbálja egyeztetni koncepcióit. Az előbbi a rekreációturizmuson és a Duna menti kultúrák közötti kapcsolatok erősítésén keresztül "piacosítaná" a folyót, a bajorok az ipari termelést és a logisztikát helyeznék előtérbe. Ausztriában Linz európai kulturális fővárosaként épített sikeres programot a Dunára stb.
Tőlünk délebbre városi és turisztikai infrastruktúra hiányában marad a folyó áruszállítási kapacitásának fejlesztése. Ezt támogatja Oroszország is, amely gazdasági egységként kezeli a Fekete-tengerbe torkolló folyók hálózatát.
Magyarországnak és Budapestnek e stratégiák között kell megtalálnia a helyét, érvényesítenie érdekeit, újrapozicionálnia a magyar fővárost mint a "Duna fővárosát".
A múlt héten Budapesten alakult meg a Duna Menti Városok és Régiók Tanácsa, ami a Duna-régió irányító szervezete lesz. Ez az intézmény biztosítja számunkra, hogy mi is az asztalnál üljünk a régióbeli "nagypolitika" kialakításakor. Eközben azonban saját Duna-víziónkat is ki kell dolgoznunk, ami egyébként évtizedes adósságunk.
Először is országos szinten kell egyben látni és kezelni az összes Duna menti fejlesztési tervet és koncepciót - Mosonmagyaróvártól Mohácsig. Ehhez kell egy erre hivatott rugalmas, mozgékony szervezet.
A második szint a Budapest városrégiót övező tíz városból álló "agglomerálódó" térség: a "csapágyvárosok" vagy a "Deka-polisz" vonzáskörzete. Ennek a térségnek a GDP-termelő képessége Székesfehérvártól és a Duna-kanyartól Dunaújvároson át Kecskemétig európai szinten is számottevő.
A harmadik szint Budapest és a közvetlenül hozzá kapcsolódó térség (pl. Szentendre, Százhalombatta), amely a Duna fővárosaként, a Duna-régió központjaként jelenítheti meg magát.
Ehhez a célkitűzéshez kapcsolódna a "Duna (mint) Főutca" program.
Adott tehát a nagy dobás lehetősége Budapest számára. Kérdés, hogy sikerül-e megteremteni az ehhez szükséges öszszefogást.
Egy biztos, ha ezt a pillanatot és lehetőséget mi most elszalasztjuk, akkor partnereink s egyben versenytársaink fogják megragadni. Ez most nagy kihívás minden jobbítani kívánó, távlatosan gondolkodó közembernek.
A szerző urbanista, Studio Metropolitana Kht.
