A battonyai Karsai József bankokhoz, illetve "átiratban" a miniszterelnökhöz, valamint a pénzügyi hatósághoz megküldött leveléből való. A hét, állításnak ható kérdést tartalmazó küldeményben a honatya két súlyos kérdést feszeget: egyrészt hogy a forint erősödése ugyan mikor érvényesül végre a devizahitelezésben is, de főként, vajon mi lehet az oka a pénzintézetek feltűnő húzódozásának az idei gabonaszezon finanszírozásától.

Az előbbi ügy - legalábbis részlegesen - megoldódni látszik. Igaz, nem annyira Karsai fenyegetése miatt, sokkal inkább a pénzpiaci folyamatok hatására. A forint erősödése meg fog jelenni a törlesztőrészletekben, amint a forrásszerzés költségei ezt lehetővé teszik. A másik történet azonban ennél keményebb diónak bizonyulhat. A honatya ugyanis nem kevesebbet sugall, mint hogy a nevezett pénzintézetek a magyar betétesek pénzének, az ügyletek díjainak anyabankjukhoz "utalásával" szándékosan csökkentik magyarországi tőkéjüket. Karsai tétele tetszetős ugyan, de a szakemberek szerint nem igaz így, az elmélet azonban akadály nélkül fut tovább: teszik ezt azért, hogy még módjuk se legyen - egyebek mellett - a gabonafelvásárlási főszezon finanszírozásában az eddig megszokott módon, döntően az állami közraktárjegy-fedezetre épülő rövid távú hitelezéssel részt venni. Erre újabb konstrukciót épít a képviselő: a nemzetközi tulajdonú bankok a hazai gabonaszektor mesterséges csődbe vitelével készítik elő a terepet a tőkeerős külföldi - "nekik hazai" - vetélytársaknak. Akik persze ebbe a bizniszbe földjelzálogrendszerrel lépnek majd be, és ezzel végső soron könnyen kihúzhatják a termőföldet a termelést is folytató magyar földtulajdonosok alól.

Normális viszonyok között az ilyen feltételezés értelmetlen lenne: a gabonára-lisztre épülő kereskedés finanszírozása elvileg a legkiszámíthatóbb hitelüzletek egyike - az értékesítési lánc végén a fogyasztás meglehetős biztonsággal tervezhető, az itt képződő bevétel a folyamat egészének megfelelő fedezetet ad. Írtuk: normális viszonyok között. Az idei, még alig megkezdődött gabonaszezonról azonban sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy normális volna. Miközben a hazai malmok hírnevét alaposan megtépázta a kellemetlen fuzáriumügy, egy másik, a nagy cégek háza táján ennél egyelőre ugyan jóval csendesebben izzó, de annál nagyobb lobbanással fenyegető, kartellgyanú miatt folyó versenyhivatali eljárás is borzolja a kedélyeket. Magával az árualappal is komoly gond lehet, hiszen amit nem vitt el az aszály, azt most naponta zivatarok verik, és az ágazati szakemberek már a tavalyi termés kétharmadával sem lennének elégedetlenek. A banktőke pedig az ilyen helyzeteket tényleg nem szereti.

Karsai ismét látványos akciót tervez: terménytonnákat borít gazdatársaival a pénzintézetek elé. Aki legyint erre, téved. A battonyai ember megteszi, amit mond, és bár nekifeszülései osztatlan megértéssel nem találkoznak, hatástalannak nem mondhatók. Tavaly nem kis részben az ő látványos dinnyeborogatása nyomán ültek le az üzletláncok "hivatalosan" is egyezkedni a beszállítókkal, és a részéről kemény uzsoraváddal illetett, működésüket utóbb erősen átfazonírozó gyorshitel-intézetek is mesélhetnének arról, mire képes a nyilvánossággal jól élő képviselő. És akad majd dolga, mert ha gabona kevesebb terem is az idén, feszültség lesz bőven.