A választók tehát megbüntették a kormányzó szocialistákat és liberális, illetve kisebbségi (török, bolgár muzulmán) szövetségeseiket. Fizetniük kellett az ország morális állapota és a globális válság miatt. Kormányzásuk alatt nem tudtak leszámolnia a maffiabűnözéssel, az igazságszolgáltatás sem teljesít megfelelően, ráadásul a korrupciót sem sikerült visszafordítani. Bulgáriában a rendszerváltást követő kormányok egyike sem birkózott meg ezekkel a bajokkal, sőt nem volt olyan párt, amelynek magas rangú tisztségviselőiről ne derült volna ki - korruptak. Boriszov győzelem utáni első beszédében megígérte: tizenöt nappal hivatalba lépte után megkezdi három autópálya építését. Metróvonalakat is ad Szófiának. Az emberek javára. Boriszov elszámoltatást is hirdetett az államapparátusban, és azt mondta, elkerülhetetlen, hogy a bírói hatalom megtisztítsa magát a problémáitól. A keménykötésű férfiú rendet és elszámoltatást, a korrupciós viszonyok felszámolását ígérte. Boriszov szövegeiben bárki észlelheti, fő belső ellenségének a török kisebbség pártjának vezetőjét, Ahmed Dogant tartja.

A bolgárok többsége nem értékelte, és érzékelte (a válság előtti időszakban) a gazdasági növekedést, a stabilitást, a külföldi tőke érdeklődését. Érzékelték viszont a környezetrombolást, a korrupciós és bűnözőhálózatok pimaszságát. A GERB ezért is győzött, de nem lehet tudni, hogy miként valósítja meg a kitűzött célokat. Ez ugyanis egyszemélyes párt, amely az éppen aktuális politikai megváltó köré gyülekező új (korábban más pártokat megjárt) lelkesekből áll. Programjukat eddig a kormányzók bírálata alkotta. Ezeket Boriszov fogalmazta meg számtalan tévéshow-jában. A nacionalista, kisebbségellenes kártya is szerepelt a bolgár választásokon. Nemcsak a szélsőjobboldali Ataka pártnál, de a GERB-nél is.

A választás ilyen kimenetelét pár éve már biztosra vették. Az egyik oldalon van egy viszonylag új párt és egy erős vezér, egyszerű válaszokkal, népszerű magyarázatokkal az ország bajait illetően. A másikon fáradt, bonyolult koalíció, mögötte öreg választói réteg, régi káderek, akik közül többen milliárdosok lettek. A média érzi a közvélemény hangulatát, és nem kérdezi meg, kik is azok, akik most jönnek, vannak-e jobb megoldásaik, szakembereik. Tiszta lapot ad nekik. Legalábbis Bulgáriában így történnek a dolgok.