A gyorsvizsgálat előre megállapította, hogy nem volt végzetes a hiba, a targonca alá szorult sérült egyébként is meghalt volna.

Déja vu, pontosabban déja lu (már olvastuk) érzés támad. Két és fél éve valami nagyon hasonló történt. Azzal a különbséggel, hogy akkor Lázár János, Hódmezővásárhely fiatal demokrata polgármestere kapásból az egészségügyi reform első halálos áldozatának nevezte a mentőautóban, szállítás közben meghalt beteget, majd tüntetésen szónokolt, miközben a táblákon "Molnár Mengele Lajos temetkezési vállalkozót" gyalázták, és a hasonlatot a város kórházának MIÉP-es igazgatója higgadt interjúban is megismételte.

Utóbb kiderült, a hódmezővásárhelyi kórház hibázott, de Mengeléből a nyilvánosság előtt így sem lett Semmelweis.

Azóta a reformot elfojtották. Mondhatni, a kevéssé ügyesen szervezett és a népszavazással letaglózott reform utolsó áldozata a reform volt. Viszont a helyzet szervezetileg legalább megnyugodott. Csak pénz nincs, de az egészségügy talán meg is zavarodna, ha egyszer csak volna.

Addig is újra és újra ugyanaz a görcs rázza meg a rendszert. Fél évvel a mindszenti beteg ügye után, 2007 nyarán Egerben készítettek fel egy súlyos baleseti sérültet a fővárosba szállításra, de hiába, mert ott nem tudták fogadni. Majd hat óra múltán vissza az egész, mert mégis. Rá egy évvel a salgótarjáni kórház csak hosszas telefonálgatás után tudott továbbítani két súlyos sérültet.

Persze ritka az ilyen történet, ahhoz képest, hogy mekkora rendszer az egészségügy. Valóban, ahogy az ember életében is ritka alkalom, hogy végzetes infarktust kap. Egyetlen hibás nap a rengeteg többé-kevésbé működő között. De azért nem mondjuk rá, hogy nem számít.

A szerdai eset magasabb technikai szinten ismételte a "gyilkos reform" hódmezővásárhelyi történetét. Itt már nem autóval, hanem helikopterrel váltak tanácstalanná. Öt kórház nem fogadta a súlyos sérültet. Pontosabban: vonakodtak. A reménytelenség adott időt, hiszen nem tudták kiszabadítani a sérültet a ráborult targonca alól. De a helyzet nem lett volna jobb, ha azonnal indulhatnak. Attól még nem lett volna hely. Amire potenciális áldozatként csak rémülten lehet gondolni. Ha már iszonyú pénzekért nagy lehetőséget teremtve helikopter mehet egy betegért, képtelenség, hogy ne lenne parancsként működő menetrend, ne lenne elháríthatatlan kötelesség a fogadása. Különben mire van a helikopter?

A reform első áldozatától gyorsan eljutottunk az áldozattá vált reformig. Krízishelyzetekben - akár pénzről, akár betegről van is szó - újra és újra kiderül ugyanis, veszélyes és könnyelmű helyzet, hogy az egészségügyi rendszerben csak névleg van gazda, tulajdonos, valójában nincs.