Most, hogy még egy életbe se lépett törvény nevében bátran ismét kimondhatja ezt minden "mélyszlovák", bármiféle szankció nélkül, az nyilván egy álom beteljesülését jelenti számukra. Holott tisztában vannak vele, hogy a mondat felér egy szembeköpéssel az ottani magyarok számára.

Egy hároméves nacionalista kurzus mélypontjához értünk. Állíthatnak bármit Robert Ficóék, e törvény célja nem más, mint a magyar nyelv karanténba zárása Szlovákiában. Ahogy a dolgok kinéznek, szeptemberre a magyar nagy eséllyel suttogássá csitul az egész országban, gyakorlatilag féllegalitásba vonul. Használatáért bíróság előtt felelhet majd a "delikvens".

Csodálható-e ezek után, hogy a jelek szerint az ottani magyarokon olyasféle hangulat kezd elhatalmasodni, mint a háború utáni kitelepítések idején? A helyzet túlreagálása volna ez a részükről? Csak reménykedni lehet, hogy igen. De semmi garancia nincs erre. Az ottani magyarság e pillanatban joggal érzi úgy, hogy e döntéssel a szlovák állam cinikusan és céltudatosan virtuális sárga csillagot rak rájuk, és hosszabb távon identitásuk alapját készül aláásni.

Minden arra utal, hogy a szlovák nyelvtörvény elfogadásával Bosznia óta a legegyértelműbb kisebbségellenes támadás indult be Európában. Önmagában már az is elképesztő, hogy egy európai kormány veszi a bátorságot bevezetésére. Vagy mert nem tart a külföldi rosszallástól (és könnyen lehet, hogy ebben igaza lesz), vagy pedig eleve nem is érdekli.

Az már most is biztos, hogy a magyarországi reagálással Pozsony végképp nem törődik. Pedig Fico tudja, hogy e lépéssel Szlovákia a konfrontációt választja. Így üzen vissza Balázs Péternek, aki alig pár hete "új kezdetet" ajánlott kormányának a magyar- szlovák viszonyban. Most jelzi, miféle új kezdetre is gondol. A tervezett Bajnai-Fico-találkozó egy csapásra időszerűtlenné vált. Merthogy a nyelvtörvénnyel valóban új helyzet alakult ki a kétoldalú kapcsolatokban - és ezt itthon sem árt tudatosítani. A pozsonyi jogszabály nyílt magyarellenességét részünkről nincs mód elmismásolni, bármilyen nagy is erre a kísértés. A szlovákiai magyarok elvárják a szolidaritást tőlünk, és a kiállást értük. Annál is inkább, mert e galád törvény sorsa nem bilaterális ügy - az európai értékrend védelme is azt követeli, hogy felhívjuk kisebbségellenes tartalmára a figyelmet minden létező fórumon.

A következő hetek-hónapok megmutatják, hogy Magyarország képes-e anyaországként viselkedni. Ebben kitüntetett szerepe lehet a kormánynak. Ha nyavalyái-nyomorúságai közepette jut ereje és figyelme erre is. Jó lenne, ha jutna. Persze a kormányzat egyedül kevés egy ilyen horderejű vállalkozás menedzselésére. Össz-nemzeti ügyről van szó, kormánynak, ellenzéknek, civil szférának illene ebben kezet nyújtania. Virulens nacionalista kurzus túlkapásait elítélni nem nacionalizmus - patrióta és emberjogi küzdelem. Ha - persze - nem mi is nacionalista eszközöket veszünk igénybe.