Egy ország politikai elitje nem lehet olyan gyengénlátó, hogy a holokauszt után több mint hatvan évvel az alaptörvénybe iktatja a történelem tagadóinak büntethetőségét. Néhány idióta miatt nem járathat le egy demokratikus országot azzal, hogy büntetőjogi kódexszé "süllyeszti" az alaptörvényt, amely az állam jogrendjének alapvető forrásaként általános viszonyulási pontja a közösségnek. Nem írjuk a konstitúcióba, hogy embert ölni nem szabad, mert a civilizáció bizonyos fokán ez annyira természetes, hogy helye a büntetőjogban van. És fordítva: néhány barbár megszállottól anynyira nem lehet félteni egy korántsem félnótás közösséget, hogy mindjárt alkotmányt faragjunk a hülyeség ellen.

Más kérdés, hogy a pártok napi politikai háborúikba vontak be egy olyan kérdést, amely messze rajtuk fölött álló erkölcsi-etikai kérdés (is), s amelynek érinthetetlenségét éppen e javaslattal, a vele kapcsolatos hercehurcával ők maguk vonták kétségbe. Nem tudta, mit beszél Bárándy Gergely (MSZP), amikor a voksolás előtt azt mondta: abból, hogy ki támogatja, és ki ellenzi az alkotmánymódosítást, kiderülhet, kik állnak a neonácik és kik az áldozatok oldalán. De Lendvai Ildikó se tudta, aki a szavazás után közölte: mostantól minden holokauszttagadó mondat és tett mögött, minden neonáci megnyilvánulás mögött ott lesz Orbán Viktor felelőssége.

Ám hogy a Fidesz részéről ez a "nem" sem elvszerű, sem következetes nem lehetett, az abból is látszik, hogy a párt képviseletében Répássy Róbert június 25-én maga is beterjesztette javaslatát a nemzetiszocialista és kommunista népirtás tagadóinak büntethetőségéről... A Fideszt aligha az alkotmány méltósága és a szólásszabadság eszméje érdekelte, sokkal inkább a Jobbik szavazótábora. Semmilyen antirasszista, antifasiszta akcióban nem vesznek részt, amellyel a saját rovásukra növelnék a Jobbik szavazótáborát.

Az SZDSZ egyszerű, pontos megoldást választott. Horn Gábor indítványa a büntető törvénykönyvbe emelné a holokauszt tagadásának tilalmát.

Nem egészen korrekt viszont a szocialista igen. Ma is büntethető ugyanis a közösség elleni izgatás, aminek gyűlöletbeszédes kiterjesztését az Alkotmánybíróság - a szólásszabadságra hivatkozva - rendre visszadobja. Az alkotmánymódosítás csele csak az AB megkerülésére lett volna jó. Az alkotmányt ugyanis nem vizsgálhatja. A szocialistáknak ki kellett volna újra és újra állniuk konkrét ügyekkel, mi bajuk az ügyészséggel, a bírósággal, az Alkotmánybírósággal. Bajuk éppen lehet: közösség elleni izgatás miatt valamiért soha nem születnek súlyosabb ítéletek. Ha egyáltalán születnek.

Azt kellett volna mondaniuk: nem lehet következmények nélkül kordont bontani, hazaárulózni, turulszoborhoz vérünkig ragaszkodni hatályos bírósági ítélet után. De: nem lehet következmények nélkül erőtlen-gyáván nézni-hallgatni, rendőrileg biztosítani neonácik trappolását, zsidózását, cigányozását. Ahol a parlamenti demokráciába vetett közhit végzetesen meggyengül, ott erősödik a szélsőség, amely a T. Házon kívül keres magának helyet, választ magának gondolatot. Azt pedig az utcán, nem pedig az alkotmányban fogja keresgélni, bármennyire módosítsák is azt.