Az utóbbi mindjárt lépett is, mégpedig igen dobbanósat. Tulajdonképpen egy alig burkolt fenyegetést váltott valóra: a kódex Gráf József szakminiszter által aláírt záradékának utolsó pontja szerint ha a kódex céljai nem teljesülnek, úgy a tárca "folytatja a témakörben megkezdett jogalkotási folyamatot". Magyarán, ha kell, törvénnyel is elérik, hogy a pillanatnyilag kétségtelenül erőfölényben lévő kereskedelem eszköztára szűküljön. A hétfőn sürgősséggel nagy egyetértésben elfogadott jogszabály ennek alaposan megfelel: a beszállító által kényszerűségből ilyen-olyan jogcímen a kereskedőknek fizetett visszatérítés korlátozásától egészen odáig, hogy a termelők tömörülései önszabályozó megállapodást köthetnek egyes termékek forgalmazásáról, és egyeztethetnek az árakról is.

A mostani sietős jogalkotás fő célpontjai a nagy üzletláncok, amelyek valóban hatalmas erőfölényből tárgyalhatnak ma a beszállítókkal - legyen az egyszerű dinnyetermelő vagy a legpatinásabb élelmiszer-feldolgozó. Mindez meglátszik az eredményeken is: százmilliárdok ott, szerény plusz vagy éppen deficit amott. Ez még akkor is így van, ha a tőkeerős láncok közötti árversennyel végső soron a fogyasztó (a "nép") is jól jár, mert ebben a versenyben csak az az üzlet maradhat talpon, amelyik olcsón vásárol.

A mi parlamenti szavazatokban megnyilatkozó "hivatalos politikánk" és az agrártárca most határozottan a magyar termelők oldalára állt ebben a kemény üzleti adok-kapokban. Nagy kérdés, mit is lépnek erre a multik. Például megijeszti-e őket egyáltalán a beszállítók bármiféle hazai áregyeztetése, ha pillanatok alatt importtal is pótolhatnak egy esetleges hiányt? Mert e pillanatban ebben semmi sem gátolja - hol van már a kívánatosnak mondott nyolcvanszázalékos hazai áruarányról szóló egyezség? Nemrégiben e hasábokon - a megindult versenyhivatali eljárás nyomán - ejtettünk néhány sajnálkozó szót az élelmiszerkódexszel együtt elhamvadó, nagy nehezen kialkudott, háromoldalú ágazati megállapodásról. Ne legyen kétségünk, ennek most már tényleg vége. Új harc lesz ebből, és ha a láncok néhány alaptermék esetében maguk is csendben kartellezésbe, "önszabályozó egyeztetésekbe" kezdenek, azzal hosszú távon a magyar fogyasztó sem jár majd jól. Ahogy igazából senki sem.