Ám ettől még nem kell elkeseredni. Várpalota népe tíz álló napon át élhetett abban a hitben, hogy lám, ez a világ mégse annyira reménytelen, olykor-olykor mégiscsak eljő az igazság órája, s az emír fia majd rendbe hozza a dolgokat, amiket az elmúlt húsz-negyven-négyszáz évben meg annakelőtte sem sikerült rendbe hozni, újra fölemelt fejjel járhat a várpalotai ember, meg persze a péti, inotai is, mert nyilván nekik is csurran-cseppen majd valami a hirtelen támadt jóból.

Ezek mind átélhető, mondhatni valóságos illúziók voltak, amiben jólesik megmerítkezni, kicsi erőt is gyűjteni belőle; kevés városnak, magyar embernek adatik ez meg, áldja is meg a jóisten, de ha úgy kedvesebb, Allah az emír fiát.

Az már persze szintén igaz, hogy az emír fiát még soha senki se látta Várpalotán, azt se tudni, hogy néz ki, miféle fajta, egy itt élő szír vállalkozó tartja vele a kapcsolatot, ő hozta-vitte a híreket, hogy milyen jó ember az emír fia, szigorú és igazságos, illetve, hogy milyen szorgos, istenfélő emberek lakják Várpalotát, és gondoljuk el, hogy milyen jó volt ez így: csak el kellett képzelni az emír fiát, a piroskockás fejkendő alatt a nyílt, őszinte tekintetét, majd egyszer se csalódni benne, hiszen nincs itt köztünk, nem mond semmit, pláne nem válságkezelő programot, elkerülhetetlen nehézségeket, szükséges áldozatvállalásokat; ezt az embert lehet, hogy tényleg az égiek küldték a mi boldogulásunkra, hogy átvezessen bennünket minden akadályon; ráadásul neki ez semmibe se kerül. Ezt akkor is jó átélni, magunkba szívni, ha utána jön a nagy kopp, a fölébredés, a nagy semmi.

Hanem mi lesz most ezután?

Az biztos, hogy most minden várpalotainak a sarkára kell állnia, és nem szabad föladnia. Szerencsére a dubai-magyar kapcsolatok nem hidegültek el teljesen a történtek után sem, sőt aznap, midőn az emír fia visszalépett, itthon az a hír bolygatta meg a lakosság érzékeny lelkivilágát, hogy bizonyos magyar celebek, leginkább a kenyerüket modellként kereső lányok egyre többen utaznak Dubaiba, az improduktív szférában, de leginkább különféle sejkek, hercegek medencéiben megmerítkezni, nyelvet gyakorolni, nézgelődni, ahogyan az már lenni szokott; nem tudni, hogy Várpalotán ez mennyiben vigasztalja az esetleg csalódott embereket. Várpalota lakosságát mi magunk nem ismerjük, az országét viszont nagyjából igen: a tapasztalatok szerint a magyar lakosság a határt átlépve egyszerűen megtáltosodik, s elképzelhetetlen színeváltozáson megy keresztül: levetkezi dilijeit, abbahagyja a sírás-rívást, panaszkodást, hőbörgést, nem lesz se válogatós, se szívbajos, ellenben ritka szorgalmas, alkalmazkodó, megbízható, s kifejezetten idegentisztelő, ami csak azért fontos, mert a legfrissebb statisztika szerint Dubaiban a meredek lélekszámcsökkenés okán jövő ilyenkorra már minden harmadik ingatlan üresen fog állni.

Az emír fia a hírek szerint egyébként azért vonta vissza az ajánlatát, mert szír barátját több ízben is megsértették a magyar rendőrök, példának okáért egyszer az őrszobára is bevitték, mert nem voltak rendben a papírjai. Mármost a dubai emírnek több fia is van; a hasonló üzleti visszalépések elkerülése s egyáltalán az ország boldogulása érdekében kérjük is a rendőrséget, hogy legyen a jövőben nagyobb tekintettel.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa