Ennél is nagyobb baj, hogy a pályázati kiírások túlméretezett, tudálékosan érthetetlenné tett szörnyszülemények, és egy kukkot sem értenek belőle azok, akik a fejlesztések alanyai lennének.

Néhány szemelvény a "Társadalmi Megújulás Operatív Program LHH kistérségek projektjei WiFi Falu, TAMOP - 5.1.1.-09/3" c. pályázatból: "Az összefüggő célok megkövetelik a források tényleges dedikációját, hosszú távú, kiszámítható keret biztosítását a kistérségek számára fejlesztéseik megvalósításához, ebből következően a kistérségeknek - előre meghatározott forrásra, és a központilag, valamint helyben meghatározott célok elérésére - integrált projekteket, projektlistát kellett készíteniük, a kistérségek helyi tervezői bázisának megerősítését, külső szakértősegítség biztosítását".

Világos?

Mellesleg a fölöttébb homályos követelményekről úgyis bebizonyíthatja bárki, hogy eleget tett nékik: tavaly 3 kutyaólat terveztünk, de idén 5-öt szeretnénk, mivel megerősítettük a bázisunkat és kibővítettük eszközrendszerünket (mondjuk, vásároltak 2 új vonalzót).

A forrás szónak már rég nincs köze a feltörő, csobogó vízhez, csak hát nem ildomos egyszerűen megnevezni a pénzt a fennkölt szakmapolitikai diskurzusokban. Bartók "tiszta forrása" alatt a következő generáció talán már csak mosott pénzt ért majd. Lehet, hogy ők már azt is tudni fogják, mi lehet "a források tényleges dedikációja".

A kiragadott szövegrészt és hozzá hasonló környezetét a leghátrányosabb helyzetű vidékeken (LHH-kon) kellene megérteni. No, de hiszen a felhívás is kimondja: "Az LHH kistérségben élők jelentős mértékben, átlagosan 20 százalékkal alulteljesítenek az országos átlaghoz képest a kulcskompetenciák terén..." Pedig hát az ilyen pályázati felhívásokhoz kell csak igazán a kulcskompetencia.

1946-ban alakult meg a Magyar Népi Művelődési Intézet. Alig másfél éves létezése alatt hatalmasabb eredményeket ért el, mint manapság sok ezer pályázat együttvéve, de kevesen tudnak róla, mert úgy számolták fel, hogy még az irattárát is eltüzeltették. Ennek az intézetnek a fölhívását Illyés Gyula írta: "Ez az új intézet a ti kiművelésetek megkönnyítésére, előkészítésére alakult. Szerető gondossággal fordul felétek, vállalkozik érdeketekben a szervezésre, irányításra, segítésre és ha kell, a harcra is. Forduljatok hozzá bizalommal. Aki előbb jelentkezik, az hamarabb célhoz ér, több eredményhez juthat, annak faluja hamarább kiszabadul a szellemi szolgaságból, s a magyar demokrácia nyújtotta iskolázási lehetőségeken át hamarabb beléphet a művelt, a szabad magyar közösségbe".

Illyés mai magyar nyelven azt akarta mondani: "csökkentsük a kulcskompetenciák terén való alulteljesítésünk mértékét".

Lehet, hogy én értem rosszul az idők szavát, lehet, hogy ezek a "konstrukciók" így korszerűek és így tudják jól megdinamizálni a humánerőforrást. Csak látnám azt az eredményt! Már lebonyolódott néhány uniós pályázat, volt már HEFOP meg sok másmilyen -op, de az LHH-kban a helyzet mégis egyre romlik, és a szimpla LH-kban nemkülönben. Ezt a pályázati kiírás is elismeri: "A kistérségeknek olyan támogatásra van szükségük, amely célrendszere válaszol e mélyszegénységgel küszködő kistérségek egymással szorosan összefüggő problémáira. A korábbi programok, fejlesztési források erre nem, vagy csak mérsékelten tudtak megoldást kínálni". Mindig ezt mondják a mindenkori előző "konstrukciókra", és 15 év múlva is ezt fogják mondani, ha így megy tovább. Újabb és újabb titánok jönnek, és egyre újmagyarabbul mondják: ami eddig volt és amit ott helyben próbálgatnak, az nudli, de majd most mi megmutatjuk, mi az a kulcskompetencia!

A pályázati programok Portugáliában (ott írták össze a legfontosabb kulcskompetenciákat) és Brüsszelben megfogalmazott teóriákkal közelednek az ágrólszakadt magyar faluhoz, de a helyieket nem kérdezik meg, hogy mire lenne szükség. Pláne nem olyan korszerűtlenül, mint egykoron Illyés Gyula.

Hiába röpködnek e-mailen a szalonképes konstrukciók, az azokra kiagyalt és beadott pályázatok, az elszámolások, ha nincs mögöttük ember, táj, történelem, helyi szemlélet és őszinte, hiteles szándék.

A "források" azért persze sebesen elfolynak, mint az igazi forrásvíz.

A szerző a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének elnöke