Ám az eltelt hat hónap korántsem telt ilyen kedélyesen.

Pedig Csehország zajos hírveréssel harangozta be, hogy uniós megbízatási ideje alatt elsősorban a 3 E-re, azaz az energiára (Energy), a gazdaságra (Economy), illetve a külkapcsolatokra (External Relations) összpontosít. A nagy fogadkozásokra azonban rázúdult a gázai konfliktus és a gázválság. Beütött az első, különösen az arab országokban nagy felháborodást kiváltó diplomáciai malőr is, amikor Karel Schwarzenberg külügyér szóvivője védelmi lépésként minősített a gázai övezetben megkezdett izraeli hadműveleteket. A cseh diplomácia vezetőjét rövidesen újabb sokk érte, az uniós küldöttség vezetőjeként megdöbbenve tapasztalta, hogy a közel-keleti térségben tárgyal Nicolas Sarkozy is, akinek nem nagyon akarózott lemondani EU-elnöki szerepéről.

Prága is gondoskodott újabb botrányokról, először az uniós tagországok sztereotípiáit kipellengérező, Brüsszelben kiállított Entropa című alkotással. Ennél jóval nagyobb felzúdulást Václav Klaus okozott, aki heteken keresztül jelentéktelen epizódnak minősítette a cseh elnökséget, aztán az Európai Parlamentben elmondott beszédében a testület működését a szovjet egypártrendszerhez hasonlította. Azóta pedig büszkén veri a mellét, hogy ő lesz az utolsó uniós politikus, aki aláírja a lisszaboni szerződést.

A cseh politikusok még ezeket a megnyilvánulásait is überelték. Március végén ugyanis az ellenzéki szocdemek és a kommunisták, valamint a kormánypárti elégedetlenkedők - fittyet hányva az ország hírnevére - menesztették Mirek Topolánek kormányát. A Financial Times szerint ekkor bukott meg államférfiként minden érintett prágai döntéshozó. Azóta leginkább az ország nemzetközi blamázsának elkerülése vezérelte Jan Fischer ideiglenes és súlytalan kabinetjét.

Mindezek ellenére tévedés lenne teljes kudarcnak minősíteni a cseh uniós elnökséget. Prága joggal büszkélkedhet az Európai Unió-Egyesült Államok csúccsal, elsősorban Barak Obamának a Hradzsinban elhangzott beszédével, amelyben felvázolta az atomfegyvermentes világról alkotott jövőképét, továbbá a gázai humanitárius segély beindításával, a világválság következményeit enyhítő állami pénzinjekciók elfogadtatásával, Sarkozy protekcionista törekvéseinek visszaverésével, a keleti partnerségi program felkarolásával, a Nabucco felélesztésével. Nem utolsósorban a szolgáltatásokkal kapcsolatos forgalmi adó csökkentésével, amelyről évek óta tartott a meddő vita. Mindebben Csehország legalább eredményes közvetítő szerepet vállalt, olykor talán többet is.

Mégis, a cseh politikusok és a politológusok keserű szájízzel az elpazarolt lehetőségek hat hónapjának nevezik a ma lezáruló elnökséget.

Annyi bizonyos, hogy nem csak a söröshordót adták át a svédeknek.