A mostani tervezet szerinti adó durván igazságtalan velünk - budapestiekkel. A Népszabadságban közölt adatok szerint egy lakás négyzetméterára háromszor-négyszer annyi a fővárosban, mint a közepesen fejlett Tolna megyében. Még a budapesti agglomerációban is kétszer több. Az elmaradottabb megyék összehasonlító adatát nem is volt merszük közölni. A 30 milliós ház Szekszárdon tehát kacsalábon forgó csodapalota, Budapesten meg épp csak kielégíti a középosztályi igényeket. Az adófizetés így teljesen elszakad a valódi gazdagságtól, azt kell megfizetnünk, hogy budapestiek merészelünk lenni. Nem elég, hogy aránytalanul nagy erőfeszítéseket kellett tennünk, hogy elfogadható lakásunk legyen, még meg is büntetnek bennünket azért, mert erre fordítottuk minden erőnket, nem költöttük el a pénzünket utazásra, luxuscikkekre. Akiket meg rákényszerítettek, hogy látszólag előnyös áron vegyék meg a tanácsi lakásukat, mert különben nem maradhatnak benne, azokkal szemben az adó kivetése egyoldalú szerződésszegés.

Az ingatlanadó hívei - köztük Várkonyi Iván - azzal érvelnek, hogy a vagyonadó igazságosabb, mint a jövedelemadó, mert a vagyont nem lehet eltitkolni. Egyrészt nem a fenét. Számos módja van a vagyon eltitkolásának, legalábbis az igazán gazdagok számára. Másrészt mi abban az igazságos, hogy egyesek adócsalásai miatt azokat sanyargatják meg, akik egész életükben minden fillér jövedelmüket eltitkolhatatlanul vették fel, akik egész életükben minden fillér jövedelmük után hiánytalanul adóztak? Ha ez az igazságos, mi az igazságtalan?

Válas György

Budapest