A tudatosan alacsonyan tartott bérekkel (25 éves orvosként, két szakvizsgával bruttó alapbérem alig több, mint 200 ezer Ft), az éveken át törvénytelen szinten, töredékdíjon (bruttó 13 000 forint/24 óra), azaz szinte éhbérért végeztetett túlmunkával (ügyelet), a nyugdíjba, nyugdíjkorhatárba be nem számított ügyeletekkel (kezdő koromban éveken át havi 15 napon ügyeltem, azaz a 168 óra munkaidőn felül további kb. 280 óra túlmunkát végeztem, és én is 65 évesen mehetek nyugdíjba, mint aki csak havi 168-át dolgozott!)

Kifejezetten örülök, örülnék annak, ha ennek az össztársadalmi rabszolgamunkának egyszer s mindenkorra vége lenne! Ha nem így lenne, akkor igenis menjen, ki merre lát ebből az országból! Ha a társadalom csak jelentős orvoshiány árán tudja megbecsülni az orvosi munkát, és nem érdekli, hogy tőlünk nyugatabbra azért fizetik meg jól az orvost, hogy "ne a pénzért gyógyítson" (Németh László), akkor legyen! Más kárán tanul az okos, a buta a sajátján! Az csak hab a tortán, hogy a butaságot még hülyeséggel kívánják tetézni, és kora középkori pórok módjára, az orvosok röghöz kötöttségét akarják elérni, ezzel gondolják megoldani egy egységes európai unióban a problémát. Ez nemcsak korlátolt hülyeség, de anakronizmus is!

Ha arra nem is gondoltak, hogy egyszerűen meg kell fizetni a piaci elvek alapján az orvosokat, és az asszisztensi, gépírói munkát nem szakorvosokkal kell végeztetni, akkor talán azt gondolják, hogy az orvoshiánnyal küzdő gazdagabb országoknak arra már nem lesz pénzük, hogy a képzési költségeket visszafizetve, kiváltsák a számukra értékes és szükséges munkaerőt? És mire fog menni a magyar társadalom a visszakapott képzési díjjal, ha nem lesz orvos, és egy szakorvos képzése 10-12 év...?

Dr. Csernus Zoltán,

a Pest Megyei Orvosi Kamara alelnöke