Világ szexmunkásai, egyesüljetek!
A szerző Társaság a Szabadságjogokért tagja
Az egyik sztereotípia szerint a problémák forrása a szexmunkás, aki mint egy kórokozó rombolja a társadalmi mentálhigiénét, és mint veszélyforrást el kell különíteni, ki kell rekeszteni az egészséges társadalomból. Erre a szemléletre jó példát nyújt a Kisalföld februári cikke, amelyben a győri rendőrség büszkén számol be az "utcalányok" ellen indított hajszáról: a civilnek álcázott rendőrök kamerával felveszik a légyottot, majd közbeavatkoznak és előállítják - a prostituáltat. Tavaly 15 nő ellen indult eljárás üzletszerű kéjelgés miatt Győrött, 70 esetben pedig valamilyen közlekedési és köztisztasági előírás megszegése ürügyén jártak el ellenük a rend buzgó őrei. Az ilyen esetek felháborítók, hisz a legkiszolgáltatottabbakat kriminalizálják. A hatóságok attitűdje középkori álszentséget tükröz. Mintha a társadalom erkölcseit próbálnák megvédeni a "parázna nőszemélyektől" - holott gyakran épp ezek a nők szorulnak támogatásra és védelemre, nem beszélve arról, hogy prostitúció nem is létezne, ha nem lenne rá állandó kereslet.
De vajon jelentősen javulna-e a helyzet, ha a rendőrség a klienseket kezdené büntetni a szexmunkások helyett?
Svédországban egy 1999 óta hatályba lévő törvény szerint az a személy, aki szexuális kapcsolatot vásárol pénzért, pénzbüntetéssel vagy hat hónap szabadságvesztéssel büntetendő. Tény, hogy a hivatalos statisztikák szerint azóta jelentősen csökkent a látható prostitúció. A hivatalos statisztikák számára azonban a szexmunkások jelentős része már korábban is láthatatlan volt, és még inkább azzá vált 1999 után, mikor a klienseik védelmében a szexmunkások mindent el is követtek, hogy láthatatlanok maradjanak. Svéd jogvédő szervezeteknél tett látogatásom során volt alkalmam meghallgatni a svéd szexmunkásoknak a véleményét is ebben a kérdésben - és ők egyáltalán nem lelkesednek ezért a szabályozásért. (A videointerjú megtekinthető a tasz.hu oldalon). A szexmunka nem tűnt el, csupán a föld alá szorult, ahol épp azok érzik magukat sokkal kevésbé biztonságban, akiket a törvény védeni kívánt: a szexmunkások. Sokkal kiszolgáltatottabbá váltak a stricik kizsákmányolásával s a kliensek erőszakos viselkedésével szemben, sokkal kevésbé fordulhatnak segítségért a hatóságokhoz, mert ezzel a megélhetésüket veszélyeztetik. A rejtőzködésnek különösen káros hatása van a HIV-prevencióra, hiszen hogyan lehetne kondomot és információkat terjeszteni egy láthatatlan csoport számára?
A kliensek büntetésével azonban a fő probléma az, hogy a prostitúcióról a radikális feminizmus által alkotott sematikus és sztereotip képen alapul, amely nem veszi figyelembe a jelenség komplexitását, és éppúgy sérti a szexmunkások önrendelkezési jogát és emberi méltóságát, mint a hagyományos paternalista előítéletek. Tény: rengeteg dokumentált eset van arra, hogy fiatalokat prostitúcióra kényszerítenek. Ezzel szemben a hatóságoknak határozottan fel kell lépniük - mint ahogy egyébként a törvényi alapja ma is meg lenne a szigorú fellépésnek. Büntetni kell azokat a klienseket, akik annak ellenére is szexuális kapcsolatot létesítenek valakivel, hogy tudatában vannak: az illető kényszer hatására cselekszik, vagy 18 éven aluli. Ezekben az esetekben azonban nemi erőszakról van szó és nem szexmunkáról! A szexmunka két felnőtt ember kölcsönös konszenzusán alapszik, és nem azonosítható a nemi erőszakkal vagy a kényszerprostitúcióval. Erre a két különböző jelenségre az állam nem adhatja ugyanazt a választ.
A szexipar jóval összetettebb jelenség annál, minthogy pusztán kizsákmányolókra és áldozatokra lehetne felosztani. A kutatások feltárták, hogy számos belépési pont létezik a szexiparba, és csupán a szexmunkások egy részére igaz, hogy gyermekkori bántalmazás vagy felnőttkori kényszerítés áldozatai - másokat életmódbeli, megélhetési vagy éppen szexuális indokok vezérelnek. A munkanélküliség és a létbizonytalanság előkelő helyen szerepel a szexmunkások motivációi között, márpedig ez nem rendészeti probléma. Ezért fontosak az olyan programok, amelyek a szexiparban dolgozók számára alternatív megélhetési módokat, túlélési stratégiákat próbálnak népszerűsíteni, illetve átmeneti menedéket nyújtanak a kilépők számára. De a szexmunkások összes kliensét "prostitútornak" bélyegezni, és a szexmunkások összességét áldozatnak tekinteni teljességgel élet- és valóságidegen felfogás.
A szexmunka ugyanúgy lehet önként választott foglalkozás, mint bármely más munka a szolgáltatóiparban. A szexmunkás éppúgy hozhat felelős döntéseket a saját életéről, mint egy pincérnő vagy bolti eladó: hallgassuk hát meg, hogy ő mit gondol, és mit akar, ahelyett, hogy magasztos eszmék nevében gyermekké alacsonyítsuk és helyette akarjunk döntéseket hozni. A TASZ ezzel a szemlélettel alapította meg a Szexmunkások Érdekérvényesítő Hálózatát (SWAN), amelynek ma már 16 országból van tagszervezete. Célunk az, hogy ne morális érdekcsoportok (a "megmentünkipar") határozzák meg a szexmunka szabályozását, hanem azok, akik a leginkább érintettek abban. Tegyük képessé a szexmunkásokat arra, hogy megvédjék érdekeiket, létrehozzák érdekvédelmüket, szakszervezeteiket, amelyek segítségével összefoghatnak mind a kizsákmányoló stricikkel, mind a korrupt hivatalnokokkal, rendőrökkel szemben, és legális jövedelemre tehetnek szert. A szexmunkások önszerveződése és a hatóságokkal való partnersége kulcsfontosságú abból a szempontból is, hogy felvegyük a harcot az emberkereskedelemmel, a kényszerprostitúcióval, a kiskorúak kizsákmányolásával szemben, és biztosítsuk a higiéniai és közegészségügyi szempontok érvényesülését.
