Ezek után végképp nem lényeges, hogy megérkezett-e csütörtökön (nem érkezett meg), székesfehérvári munkavállalása (?) már most bohózatba illő. Ahogyan "képbe kerülése" is az.

Az FC Fehérvár sportigazgatója hirtelen kitalálta, hogy külföldi szakembert kell szerződtetni, ugyanis "a hazai edzőket manapság olyan támadások érik, amelyek egy idő után tönkreteszik őket". Megmondhatta volna az őszintét, hogy azért kell külhonban körülnézni, mert a magyar trénerek alkalmatlanok a feladatra, helyette nyilatkozta a nagy semmit, mindenki azt hámozzon ki a ködös megfogalmazásból, amit akar. A támadások mibenlétét, irányát és hevességét nem részletezte a szakember, ellenben mély szomorúsággal említette, hogy hiába próbáltak hazahívni külföldön játszó játékosokat, azok azt a választ adták, hogy belátható időn belül nem kívánnak Magyarországon futballozni. Inkább maradnak csereemberek B ligás kiscsapatokban vagy üldögélnek kispadokon, semmint hogy végképp ellehetetlenüljenek a nagy hazai pocsolyában.

Az FC Fehérvár sportigazgatója, amikor úgy véli, hogy a külhoni tréner(ek) munkája lendíthet a magyar labdarúgáson, tulajdonképpen a hazai edzőképzést bírálja, ami már azért is érdekes, mert ő maga annak szellemi atyja és megkérdőjelezhetetlen tekintélyű irányítója. A licencek hitbizományosa kvázi önbírálatot gyakorolt; már arra gondoltam, hogy súlyos nekikeseredésében leváltja a felelőst, de végül megkegyelmezett önmagának.

Öt éve a Semmelweis Egyetem Testnevelés és Sporttudományi Kara (a valamikori TF) és az MLSZ megállapodást írt alá arról, hogy UEFA edzői licenceket már nem csupán a labdarúgó-szövetség adhat ki. A részletek kidolgozását hattagú szakmai bizottságra bízták, amelynek - Mezey György (akkor még nem az FC Fehérvár sportigazgatója) társaságában - tagja volt Varga István is. Az a Varga István, aki az elmúlt idényben az FC Fehérvár edzőjeként dolgozott, és akinek a helyére az utóbbi hetekben lázasan kerestek külföldi szakembert. Öt éve még szakmai bizottsági tag volt, most meg pályaedző, aki Matthäus remélt megérkezéséig a német tréner edzéstervei - karkörzés, intenzív sprintek - alapján készíti fel a játékosokat a következő bajnokságra. Nyilván nem érzi magát megalázottnak, miként az is biztos, hogy a tréningek komolysága sem kérdőjelezhető meg.

És Varga csak az első dominó. Mezey nem csupán őt alázza, a trénerkeresgéléssel tulajdonképpen a komplett hazai edzői karnak üzen: fabatkát sem értek! Gondoltam, akad valaki, aki megköszörüli a torkát, és merészeli fölvetni, hogy "akkor miért kellett elvégeznünk a milliós tandíjú tanfolyamot" vagy hogy "mi csak azt adjuk tovább, amit a mestertől tanultunk", de nem, maradt a kushadás, mert abból baj nem lehet. Így aztán zavartalanul folytatódhat a visszarendeződés, helyzetbe hozzák az egyszer már megbukott Matthäust, jön vele Pellady, ott van Berzi is, hármójukkal ismét tort ül a píárfutball. Varga meg akár össze is tépheti a licencet igazoló papírját: fekvőtámaszok vezényléséhez nincs arra szükség.