Ahogy visszavonultak a tüntetők a teheráni utcákról, ahogy elfogytak az internetes, mobiltelefonos tudósítások, úgy derül ki: a júniusi forradalmas napok nem változtatják meg a világot.

Az orosz sajtóban a kezdetektől fogva érezhető volt a fanyalgás. Tegnapra már több kommentátor is előállt a tézissel: a Nyugat ez alkalommal is kudarcot vallott újabb "színes forradalmával". Felismerni vélik a korábbi grúz, ukrán, kirgiz események forgatókönyvét. Az orosz hatalmi körökben hisznek abban, hogy ahol valamilyen módon az utcára vonulnak az emberek az aktuális rezsim törvénytelenségei ellen tiltakozva, azt távolról irányítják. Soros György finanszírozza, a CIA és a brit titkosszolgálat szervezi. Az utóbbi napokban ezzel állnak elő a teheráni szervek is, amit az orosz sajtó sietve továbbad. Oroszországnak inkább érdekében áll a Nyugattal ellenséges Irán, mint egy olyan perzsa állam, amely értelmes párbeszédet folytat a többi nagyhatalommal. Üzletelni is jobban lehet az elszigetelt iszlám állammal, mint a világra nyitottabb Iránnal. (Azt gondolom, hogy Pekingben is hasonlóan vélekedtek a hatalmon lévők.)

Az arabok megosztottak. Azok az erők (Szíria, Hezbollah, Hamasz), amelyek Ahmadinezsadtól kapták a támogatást, most megkönnyebbülhettek. De fellélegeztek a szunnita autokraták is. Ők ugyanis feltűnően rettegnek minden népi mozgalomtól, különösen az új kommunikációs technológiák forradalomszervező lehetőségeitől. A síita Irán meggyengülése ugyan tetszik nekik, de a népi mozgalom aligha. Az arab utca sem mozdult meg. Az arab tömegeket ugyanis eddig a fent említett autokrata arab kormányok küldték az utcára. És ráadásul elterelte a figyelmet a palesztin ügyről az iráni fiatalok demokráciafelkelése.

Izraelben a társadalom nyugati módon viselkedett, a kormány viszont feltehetően keletiesen. Tartott tőle, hogy a Nyugat szemében visszataszító demagóg helyébe egy civilizáltan Izrael-ellenes kurzus kerülhet. Miközben az urándúsítók tovább működnének.

A Nyugatnak nevezett politikai térség közvéleménye visszaszorított lélegzettel figyelte az eseményeket. Az a gyanúm mégis, hogy a kormányok megkönnyebbültek, miután a lázadás lendülete megállt. Kiszámíthatatlannak vélték a belső iráni erőviszonyokat. Egy polgárháborús, zűrzavaros helyzet a szénhidrogénárakat az egekbe vihette volna. Más veszélyekről, helyi konfliktusokról nem is beszélve. Az iszlám köztársaság jól felfegyverkezett az elmúlt évtizedekben, közepes hatótávolságú rakétákkal is. Ráadásul a nyugati kormányok megtanultak együtt élni a jelenlegi rendszerrel. Szeretni persze nem kell, ha baráti lenne, több fegyvert is eladhatnának neki, de a felek ismerik egymás nyelvezetét és módszereit. Ebbe pedig belefér az emberi jogok miatti őszinte felháborodás Nyugaton, a kisebb sátánok átkozása Iránban.

Neda Soltan-Aghát, a teheráni utcán lelőtt szép iráni lányt mindenki sajnálja. Úgy mondják, "ikonná lett". Kár érte nagyon!