Pusztán statisztikai értelemben tehát nem lehet járványról, pláne "világjárványról" beszélni - reméljük, így is marad. Emlékezzünk csak a szokásos hazai "normál", télen jelentkező influenzás megbetegedésekre, amikor a tisztiorvosi szolgálat illetékesei még akkor is bizonygatják, hogy nincs járvány, amikor már egyetlen magyar megyében több megbetegedés regisztrálható, mint a mostani A/H1N1-vírus esetén világszerte. Eközben a sajtó a helyzetet az 1918-19-es spanyolnáthajárványhoz hasonlítja, amelynek egyes források szerint ötvenmillió áldozata volt.

Természetesen helyes, ha a világszervezet felhívja a figyelmet egy lehetséges járványra, és mindannyiunk érdeke, ha az érintett országok minderre fel is készülnek. De a közvélemény statisztikailag megalapozatlan számokkal történő riogatása érthetetlen és értelmetlen. A jelenség még csak nem is új keletű! Nemrég az ázsiai madárinfluenza kapcsán már átélhettünk hasonlókat. Akkor egyébként a közrádióban nyilatkozott egy magyar járványügyi szakember, aki túlzónak nevezte a reakciókat, miközben egy sokak számára meglepő adatot is közölt: állítása szerint az évente ismétlődő "szokásos" magyarországi influenzajárványok és szövődményeik évente 50-100 halálesetet okoznak, elsősorban az idős, legyengült betegek között. Én mindenesetre a mostani esetet is a madárinfluenza-pánikhoz hasonlatosnak érzem.

A különböző internetes siteokon már meg is jelentek a fenti ellentmondásokra alapozó, világméretű összeesküvéseket feltételező teóriák, amelyek terjedése majdnem annyira ártalmas, mint maga az influenza vírusa. Beszélnek katonai célra mesterségesen létrehozott vírustörzsek elszabadulásától kezdve tudatos emberkísérletekig számtalan ostoba feltételezésről. Az viszont kétségtelen, hogy egy ilyen "majdnem" járvány sokaknak jól jöhet: elsősorban a többnyire költségvetési problémákkal küszködő nemzetközi és nemzeti egészségügyi szervezeteknek, az ellenanyagot előállító gyógyszeriparnak, és persze a politikának. Utóbbi látványosan bizonyíthatja rátermettségét, a nemzetért, az emberiségért érzett felelősségét; válságintézkedéseket hozhat, karantént, vesztegzárat létesíthet, és nem utolsósorban leszoríthat a címoldalakról kellemetlen, kínos témákat. Egyszóval beáll a teli torokból farkast kiáltók közé.

Eközben mi, a lakosság, hiába várunk a korrekt, mértékadó, a valódi veszélyeket se alul, se túlbecsülő tájékoztatásra. Hogy végre megtudjuk, mi is a helyzet a nyájjal és a farkasokkal.

Sebes Andor

Budapest