"Este kilenc óra volt, amikor görögdinnyét vásároltam a zöldségesnél. Mi nem a náci Németország utolsó csatlósa vagyunk, hanem a megátalkodott hülyeségé. A két mondat között látszólag semmi összefüggés nincs, nem is kellene, hogy egymás után következzenek, de én illusztrálni kívántam, hogy Magyarországon ma ilyesfajta megfontolásoknak semmi szerepük, és mégis szövegek jöhetnek létre, például az enyém.

"Szebb jövőt!" - búcsúzott Tarlós a tüntetőktől, azután pedig arra hivatkozott, nem tudta, kik, mikor köszöngettek így, de ha tudta volna, akkor sem érti, miért kellene bizonyos szavakat törölni a magyar nyelvből, és milyen igaza van! Ha már az embernek jogában áll hülyének lenni, ne aprózza el!

Pár évvel ezelőtt, október 23-án, a Szent Jupát vendéglőben ebédeltem egy széparcú lánnyal. [...] A lány ekkor huszonhét éves volt, közgazdász diplomával a zsebében intézte két Kft. ügyeit, nagy, kíváncsi szemekkel nézett múltba és jövőbe, csak úgy szívta magába a tudást mindenhonnan. Első generációs értelmiségi vagy, mondtam neki egyszer, fene se tudja, miért, így derült ki, hogy elképzelése sincs róla, mi lehet az első generációs értelmiségi. [...]. Most meg, ahogy várakoztunk az ebédre, egyszerre közelebb hajolt hozzám, és majdnem suttogva megkért, hogy igazán csak nagy vonalakban, néhány szóban esetleg, vázoljam fel neki, mi történt 1956-ban? Nahát. Ilyen kérdésre az ember lágyan, finom-kitartó türelemmel kell válaszoljon, körülbelül, ahogy a szüzességét veszi el valakinek.

Itt muszáj megjegyeznem azonban, hogy Tarlós István, Budapest leendő főpolgármestere nem huszonhét éves, és egyáltalán nincs szép arca. Így aztán az, hogy a huszadik századi magyar történelem elemi tényeivel - saját bevallása szerint - nincs tisztában, minimum kizárja, hogy a Szent Jupátban együtt ebédeljünk. A többiről nem is szólva."