Innen jutottunk el oda végtelenített kiválás, leválás, kizárássorozat után (és előtt?), hogy immár lényegében három azonosítható ember és egy nagyon erős koncepció tartja életben a szervezetet, amely azonban ugyanúgy valamiféle eszes nyugalom ígéretével él, mint a mindenkori elődök, akiket épp emiatt támadtak folyvást belülről.

Csak a legutóbbi napokban levált az MDF-ről Boross Péter volt miniszterelnök, lehullott a generációs fa tetejéről az Ifjúsági Demokrata Fórum, Almássyék csapata, szombaton jelentette be távozását egy sor középvezető, nemrég zártak ki több parlamenti képviselőt. A Szabó Iván-i rettenetes tagság után a rettenetes megyéktől, a rettenetes frakciótól, és az aligha rettenetes volt kormányfőtől is sikerült megszabadulni. És úgy fest, hogy még mindig maradt valami, ami fontos. Amire még figyelnek az emberek.

Pedig most már valami, szinte politikán kívüli szerveződéssé vált az MDF, amennyiben ugyanis hatalomba nem juthat. Egyelőre semmi jele, hogy a Fidesz koalíciókötési kényszerbe kerülhetne, az MDF viszont váltig deklarálja, hogy balra nincsenek kapcsolódási pontjai. (Bokros az Bokros, és kész, nem egy patent fogadó része, amire rá lehetne pattintani bármi korábbi szocialista tartozékát.)

Kormányzásra az MDF számára hosszú távon sem látszik esély, csak arra, hogy megtartsák az igazuk kimondására alkalmas fórumokat. Parlamenti szószéket, kuratóriumokat.

Ezen a hatalmi elszigeteltségen nem változtat, hogy Dávid Ibolya szombaton kezet nyújtott a Fidesznek. Ez ugyanis nem békejobb, hacsak abban az értelemben nem, hogy ebből sem lesz semmi. Már maga a szó is dührohamot válthat ki a Dávid Ibolya alternatív táborszervezési kísérletére emlékező fiatal demokratákból. Ez rendjén való is lenne, hiszen a mostani ajánlat sem feltétlenül az irántuk való jobb indulat jele az MDF részéről. Azzal, hogy a szélsőjobb - konkrétan a Jobbik - elleni szövetség létrehozását ajánlotta Dávid Ibolya a Fidesznek, egyszersmind kényszerhelyzetbe is hozta őket.

Ha fogadják az ajánlatot, elismerik, hogy a Jobbik komoly térszervező erő a magyar politikában - amit eddig nem tettek meg. Nem is fognak. Ha így lesz, a Fidesz elutasító mozdulatával Dávid Ibolyát ismét a konzervatív közép irányába tolja, oda, ahonnan ő és pártja némi biztonságot nyerhet. A gesztus a maga műfajában elegánsan erőszakos, de nem változtat azon, hogy az MDF-kísérlet része marad, hogy nincs benne kormányzati esély. Talán túl fennkölt, de mégis: egy kicsit olyan a helyzet, mint a lakiteleki időkben. A változatás minimális reménye, és a saját igazság kimondásának maximális vágya van együtt. Nyilván személyes ambíciókkal, de ezek most is kockázatokkal járnak. Csak most nincs sátor és sok pad. Elég néhány stúdió, mikrofonerdő.

Bokros Lajos most a minta: több mint tíz évig cikkek, tanulmányok - egyébként politikai hatásszünet. Azután egyik pillanatról a másikra lista élén álló tényező. Tán megtörténhet még az MDF-fel is.