A szerzző ügyvéd, alkotmánytörténész

A Mogens Glistrup által 1972 augusztusában alapított Haladás Párt egy csapásra a második legnagyobb erővé lépett elő. Glistrup radikális adócsökkentést sürgetett, s egyben azt is kijelentette, hogy a csökkenő életszínvonalért a segélyezettek és a bevándorlók felelősek. Pártja gyors sikerét alighanem ez utóbbinak köszönhette.

A "földcsuszamlásként" elhíresült választás máig kihat Dánia pártrendszerére, hiszen a Haladás Párt egyik utódpártja, a Dán Néppárt a mai napig meghatározó szereplője a politikai életnek (a 2009. évi EP-választáson a negyedik legtöbb szavazatot kapta). Dániában ugyanakkor minden adott az efféle változásokhoz, hiszen az alkotmány biztosítja a választási rendszer teljes arányosságát, a parlamenti bejutás küszöbe pedig csupán két százalék. A mi választási rendszerünk azonban döntően többségi elvű, és a kisebb pártok - ahelyett, hogy az esélyegyenlőség érdekében fokozott támogatást kapnának - mind a tájékoztatásra, mind a finanszírozásra vonatkozó szabályok tekintetében hátrányt szenvednek.

Mindmáig úgy is tűnt, hogy nálunk csak két nagy politikai tömb lehet versenyképes. Egy a tábor, egy a zászló - zengett Orbán Viktor jelszava a jobboldalon, miközben a balfélen az MSZP csendesen megette az SZDSZ-t vacsorára. Mégsem lett Magyarország kétpártrendszer, ami - lássuk be - annak ellenére örvendetes, hogy talán nem mindannyian vagyunk boldogok amiatt, hogy épp egy ultraradikális jobboldali alakulat ütött rést a pajzson.

A Jobbik sikere elsősorban a Fidesznek kedvez: megvalósulni látszik Orbán Viktor alig titkolt vágya, hogy a nemzet örök miniszterelnöke legyen (akit támadnak ugyan balról is, jobbról is jelentéktelen pártocskák, de egyetlen komoly erőként az elkövetkező évtizedekben kormányzati pozíciója megkérdőjelezhetetlen marad). Ennek a hegemón pártrendszernek, valljuk be, nagy hagyományai vannak Magyarországon. A hegemón pártrendszer azonban, ha lehet, még a kétpártrendszernél is rosszabb, hiszen így a kormányváltásnak még a puszta esélye is odavész. Tényleges választási lehetőséget biztosító, versengő többpártrendszerre lenne szükség, és ehhez most már csak egy valódi baloldali párt hiányzik. Merthogy azt elfelejtettük mondani: a dán pártstruktúrában 1959-ben feltűnt, 1973-ban pedig megerősödött egy "hatodik erő" is: a Szocialista Néppárt, amely a június 7-i EP-választáson a harmadik helyen végzett, még a bevándorlóellenes Dán Néppártot is megelőzve!