Egy szerző sose tudhatja, mitől akad ki az olvasó. Mégis meglepett, hogy annyian reagáltak arra a múltkori mondatomra, miszerint becsületes villanyszerelő nem létezik. Nem csak a szakma villanyozódott fel, de még kazánfűtőktől is kaptam hideget, meleget. A legtöbben azt firtatták, hogy vajon becsületes újságírót ismerek-e. Ezen mélyen elgondolkodtam. S lám, mennyire hasznos a gondolkodás, eszembe jutott, hogy viszont ismertem egy becsületes vízvezeték-szerelőt. Neki szeretnék most emléket állítani.

A becsületes vízvezeték-szerelő nagyon jó benyomást keltett. Olyan jó ötvenes, sokat megért, laza stílusú szaki volt. Látszott, hogy a tervrajzok a kisujjában vannak, hosszas magyarázataiban pedig olyan szakkifejezéseket használt, amelyek alapos hozzáértésről tanúskodtak. Lakásunk építése közben elég sok szakemberrel akadt dolgom, de mind közt ő tűnt a legfelkészültebbnek.

Ezért is lepett meg annyira, hogy amikor egyszer kiugrottam az épülő lakáshoz, őt is, meg a fürdőszoba mosdókagylóját is eléggé összetört állapotban találtam. A szaki a földön ült, körötte a mosdó cserepei. A könnyeivel küszködött. Jó kedvem nekem se volt, rohadtul sajnáltam a törött kagylót, de a férfiember attól férfiember, hogy felülemelkedik az érzelmein, még a legnagyobb csapások közepette is.

- Mi történt? - kérdeztem.

- Egyszerűen érthetetlen! - emelte rám könnyben úszó meleg, barna szemét. - Fogta magát ez az izé, és leugrott a falról. Majdnem agyoncsapott, mert alatta fekve éppen a lefolyót szereltem.

- Talán nem fúrta fel rendesen.

- Mi az, hogy nem fúrtam fel rendesen?! - csattant fel. - Egy teljes napig szarakodtam vele! Hol kicsorbult a fúró, hol lazán fogott a tipli, és nézze meg, még a vakolat is leomlott egy darabon, alig bírtam valahogy visszataknyolni!

Tényleg. A vakolatnak annyi.

- És ez még mind semmi! - lovalta magát a panaszba a szerelő. - Amikor végre sikerült felerősítenem valahogy, kiderült, hogy olyan ferde, mint a fájdalom, és kezdhettem elölről az egészet!

- Végül aztán sikerült feltenni rendesen? - kérdeztem együttérzően.

- Fészkes fenéket! Másodszorra nem a jobb fele, hanem a bal fele lógott lejjebb, de azt mondtam magamnak, nem szarakodok vele tovább, hátha nem veszik észre. Erre nem leugrott a falról ez a rohadék?!

Feltápászkodott a földről. Elővett a szerszámosládájából egy félliteres pálinkásüveget. Még lötyögött valami az alján. Azt egy slukkra benyomta.

- Komolyan mondom, a végén még alkoholista leszek ettől a rengeteg feszültségtől!

- Milyen feszültségtől?

- Jöjjön, megmutatom!

Kimentünk a konyhába, ahol a fal és a padló vájataiban számtalan pőre csővezeték volt megfigyelhető.

- Nézze meg uram ezt az összefolyót, és mondja meg, mi jut eszébe róla?

Néztem az összefolyót, de nem jutott eszembe semmi.

- Na, majd én segítek! - ajánlotta fel. - Ez itt nem öszszefolyó drága uram, hanem egy nagy rakás szar! Ez a munka, nem túlzok, a szakma szégyene. Két hétig se fog kitartani, utána bonthatja fel a padlót, hogy kicseréltesse.

Őszinte felháborodása engem is magával ragadott.

- Ki csinálta ezt?

- Ugyan ki csinálta volna? Én! De ez még mind semmi!

Karon fogott, és visszacipelt a fürdőszobába.

- Nézze meg ennek a gázbojlernek a bekötéseit! Harmincöt éve vagyok a szakmában, de komolyan mondom, ilyen elbaltázott munkát én még életemben nem láttam! Nem túlzok uram, ha azt mondom, hogy ez komplett életveszély! Az ég szerelmére könyörgöm, eszükbe ne jusson bekapcsolni!

- És... khm... izé... Ezt is maga csinálta?

- Ki más?

Ott álltam leendő használhatatlan fürdőszobám közepén, és egy szót sem értettem az egészből. A vízvezeték-szerelő lepedőnyi zsebkendőt húzott elő a zsebéből, hangos trombitálással kifújta az orrát. Aztán látva értetlen arckifejezésemet, magyarázni kezdett.

- Szakközepet végeztem annak idején. Ezért aztán szinte azonnal művezető lettem a Közvízszernél. Lenyomtam náluk vagy harminc évet. Állítom magának, jó főnök voltam. Szigorúan megköveteltem a munkát, háklis voltam a minőségre, de szerettek az embereim. Aztán egy napon bedőlt a Közvízszer. Utcára tettek mindenkit. Ott álltam ötvenévesen. Mihez kezdhettem volna? A vizes szakmán kívül semmihez sem értettem, elszegődtem hát szerelőnek.

Idegesen babrált a gázkazán csövei között.

- Uram, én pontosan tudom, hogyan kell kinéznie egy ilyen szerelvénynek. Nos, egyáltalán nem így. De képtelen vagyok rendesen megcsinálni. Nem áll rá a kezem. És már ötvenévesen az ilyesmit nem lehet megtanulni. Ráadásul annyira kétbalkezes vagyok! Otthon még a villanykörtét is az asszony csavarja be helyettem! - jajdult fel.

Nagy nehezen megvigasztaltam valahogy. Aztán még aznap este felhívtam az építésvezetőt. Másnap többen is kijöttek a cégtől, körülnéztek, és ott helyben kirúgták a becsületes vízvezeték-szerelőt. Új szerelőt kaptam, aki egyáltalán nem volt becsületes, de legalább annyira csapnivaló munkát végzett, mint az elődje.

Azóta tudom, milyen sokat ér a szakmai becsület.

-