Hamis realizmus
A szezrő kisebbségkutató
Kedves István!
Leveledre (Makai István: Felelősség és realizmus, június 16.) válaszolva szeretném leszögezni, hogy amiről beszélünk, nem a cigányok újabb marakodása, hanem alapkérdés: mit kezd a magyar társadalom és a mindenkori kormány a cigányokkal? Lesznek-e tényleges jogaink (pl. az önreprezentációhoz) vagy írott malaszt marad a hazai és nemzetközi jog?. A kormány 2007. december 27-én hozott határozatában elismerte a nagy cigány társadalmi szervezetek - Roma Parlament, Phralipe, MCF, CSZOSZ, Civil Ernyő, Lungo Drom, OCÖ - közös követelését, hogy a kisebbségi kulturális autonómia intézményrendszerét hozzák létre a cigányok számára is.
A döntés következtében került a költségvetésbe a célhoz rendelt 900 millió forint a megvalósításra. Sőt, a kulturális tárca tavalyi költségvetése 75 millió forintot tartalmazott az előkészítésre. Máig nem tudjuk, mire költötték el! Mint ahogyan azt sem, hogy az előrehaladott egyeztető tárgyalások ellenére miért tántorodott el a kormány eredeti szándékától, és a hiányzó intézményrendszer létrehozása helyett miért a főváros kapja meg a 900 milliót, egy alkalmatlan iskola felújítására? Miért hozott 2009. április 1-jén új határozatot a kormány, miért döntött úgy, hogy a megállapodás végrehajtása helyett a fővárosnak tesz szívességet, amely több mint húsz éve nem képes a saját intézményeit tisztességesen elhelyezni?
Amikor a Szentkirályi utca 7. a képbe került, a pincétől a padlásig végigjártuk, s véleményt mondtunk: ez az épület alkalmatlan kulturális célokra. Te magad tajtékoztál a méregtől. Én, kedélyesen megjegyeztem, adják el, és az árával szálljanak be egy megfelelő intézmény létrehozásába.
Mi történt közben, ami miatt ha országosnak nem is, de fővárosi intézménynek elfogadod? Látnunk kell a fától az erdőt, kedves István! Az országos komplex intézmény és a fővárosi megteremtése óhatatlanul összefügg. Nincsen rá kétszer 900 millió - és az az összeg sem magától termett, hanem a közös fellépésünk nyomán. Te pedig ahelyett, hogy a cigányok régi vágyának teljesülését, egy méltó, sokoldalú intézmény megszületését támogatnád, (amibe egyébként az általad javasoltak is beleférnek) csupán a partikuláris, magad igazára koncentrálsz. Mindig támogattuk, hogy a főváros - a közel kétszázezres - cigány lakossága kultúrájának és művelődésének teret és lehetőséget teremtsen.
De méltót! Nem lenyúlásból, alibi megoldást!
Azt mondod, "az elmúlt húsz év roma politikája és érdek-képviseleti rendszere zsákutca volt". Gratulálok, nagy felismerés! Tudod, menetrendszerűen alkalmazzák ellenünk az elnyomás kiérlelt taktikáit: hol generációs alapon, hol különböző csoportérdekek mentén (oláhcigány, beás, rumungró, fővárosi, vidéki, értelmiségi vagy "egyszerű" cigány stb.) igyekeznek minket megosztani. Ahogy most te is. A te együttműködő realizmusod következtében majd bemehet az új intézménybe 315 ember - a 316. már csak a tűzvédelmi előírások miatt sem.
A ház fűtése pedig - ahogyan számolom - potom évi negyvenmillióba kóstál. Lehet majd tanulni, tanácskozni, irodákat kialakítani. De hogy fog ott fellépni, mondjuk, a Száztagú? 215 ember előtt... Vagy majd vásárolsz más intézményektől színházi és hangversenyfeltételeket, mert a mi általunk megteremtett lehetőséget elvesztegetted, eltapsoltad?
Merjél nagyot álmodni, István!
Amikor a főváros alibi megoldása ellen ágálunk, a közvagyon elherdálására figyelmeztetünk. Minden magyar állampolgár közös érdeke, hogy adóforintjainkból a legjobb befektetés és a lehető legtöbb cél valósuljon meg. Láttunk erre jó példát az Eötvös utcai kultúrpalota - funkcionálisan tervezett - alig valamivel többe (1,1 milliárd) kerülő kialakításával.
A Szentkirályi utcai projekt nem teremti meg a kisebbségi kulturális autonómia és önreprezentáció hiányzó intézményrendszerét, a közös múlt megtanulásához és egymás megbecsüléséhez. Az továbbra is égetően hiányzik majd. Továbbra is a "Mónika-show"-k határozhatják meg a cigányképet, nekünk nem lesz beleszólásunk. Mi nem kérünk mást, mint hogy az itthoni kisebbségek, köztük a cigányság esetében is az legyen a mérce, mint az elszakított területek magyarságának esetében.
Méltó intézményt, hogy helye lehessen a következő nemzedékek együttműködésének!