Az egyik azt szajkózza, hogy a szocik a maradék idejükben még "kiinnák" a népet a vagyonból, a másik meg azt hajtogatja, hogy esze ágában sincs. Már ott tartunk: Fónagy János fideszes képviselőnek a regionális vízközműcégeket állami tulajdonba betonozó javaslata mögé áll a kormány, hogy megnyugtassa a kedélyeket. Nem fogja, de legalább világossá válik, hogy mit nem tehet a kormány.

Az El a kezekkel a vízművektől! nekibuzdulás azonban nem ad választ arra: mit érdemes tenni a vízvagyonnal és az azt működtető állami cégekkel. Sőt: a jelenlegi politikai klímában azt eredményezi, hogy senki nem csinál semmit. Ez a centit vágó Fidesznek elégnek látszik erre a kis időre, alighanem a kormánynak is vannak nagyobb gondjai ennél, maximum mi, vízhasználók érezhetjük azt, hogy a kérdés ezzel nincs megoldva.

A kormánynak és az állami vagyon felett őrködő szervezetnek az a dolga, hogy a magyar törvények szerint el nem adható vízvagyont és közműveket a köz (azaz ebben esetben maguk a fogyasztók) érdekeinek megfelelően hasznosítsa. Nekem a köz tízmilliomodnyi letéteményeseként alighanem nagyjából ugyanaz az elvárásom, mint bárki másnak: mindig folyjék a csapból tiszta víz, legyen az minél olcsóbb, a szolgáltató gördülékenyen intézze folyó ügyeimet - mindeközben pedig a vagyon tartsa meg értékét. Ezeknek az elvárásoknak gyakran csak a másik rovására lehet megfelelni. Nyilvánvaló, hogy a biztonsággal folyó, tiszta ivóvízhez beruházásokra van szükség, s ez növeli az árat - akárcsak a sok ügyfélszolgálat. Az elvárások között az államnak kell egyensúlyt találnia, illetve ezt kikényszerítenie.

Balsorsom úgy hozta, hogy az ország több pontján is kényszerű kapcsolatban állok vízműtársaságokkal, így alappal állíthatom, hogy zongorázni lehet köztük a különbséget. Az az érdekem, hogy a legrosszabb is úgy működjön, mint a legjobb. Azt várom az állami vagyon működtetőitől, hogy ezt érjék el a törvény adta keretek között. Felőlem akár a tevékenységek kiszervezésével vagy a közműcégek irányításának átalakításával is - a lényeg az, hogy minden változás a köz érdekét szolgálja: összességében jobb, biztonságosabb, olcsóbb szolgáltatást, nagyobb vagyonértéket eredményezzen. Nem szükségszerű például, hogy a vízóracserét, a csőtörés-elhárítást vagy a telefonos ügyfélszolgálatot is az állami cégnek kell végeznie, de az sem magától értetődő, hogy ennek ellenkezője az üdvözítő megoldás. A már nem állami közműcégeknél látunk erre példát eleget.

Biztosak csak abban lehetünk, hogy "valamit" érdemes lenne csinálni. A kormány azonban ezt a választásig tartó időszakban már csak az általában elvárhatónál is nagyobb indoklással és nyíltsággal teheti meg anélkül, hogy a vízvagyon hasznosítása ne kerüljön azonnal elviselhetetlen politikai hullámverésbe.

Persze, ha valaki kormányozni akar, hajóznia is muszáj. Minél háborgóbb azonban a tenger, annál inkább meg kell gondolnia, hány hajóját teszi ki a viharnak. Vízügyekben most akár horgonyt is vethet a sima vizű kikötőben. Csak azt ne higgye bárki, hogy a víz mindig jön magától, elég megnyitni a csapot.